Bár az idei március első napjaiban még makacsul és meglehetősen keményen tartotta magát a tél, de a szőlőtőkék bizony már ébredezni kezdtek, vagyis szép lassan véget ér nyugalmi időszakuk. Mi történik ilyenkor a szőlőben, és milyen munkák várnak a borászokra tavasszal?

A szőlőtőke életében a téli nyugalmi időt, vagyis a lombullástól a rügyfakadásig tartó időszakot a tenyészidő ciklusa követi, vagyis a növény „felébred” téli álmából, és megkezdődnek azok a folyamatok, amelyek eredményeképpen a szüret alkalmával szőlőfürtök kerülhetnek majd a szüretelőládákba. Hogy ez a fejlődés, érés, tehát a különböző fenológiai fázisok pontosan milyen időpontban és ütemben következnek be, sok mindentől függ, így például az adott szőlőfajtától, az évjárati sajátosságoktól, és a szőlő környezeti adottságaitól is. Érdekesség például, hogy a Föld északi és déli féltekéjén fél év eltolódás van a szőlő biológiai ciklusában, tehát amíg mi tavasszal a rügyek megjelenését figyelhetjük, addig a déli féltekén az őszi szüretet végzik.

De mi is történik pontosan a tavaszi hónapokban a szőlővel?

Márciusban a szőlő mozgósítja tartaléktápanyagalt, és amint a talaj eléri 50 cm-es mélységben a 6 Celsius fokot, 20 cm-es mélységben pedig a 8 Celsius fok körüli hőmérsékletet, megindul a növényben a nedvkeringés, melynek egyértelmű és jól látható jele a könnyezés, vagyis a szőlő aktív időszakának első szakasza. Igazi „örömkönnyek” ezek tehát, hiszen azt jelentik, hogy a gyökérzet újra elkezdett vizet gyűjteni, amely a metszés vágási felületein kicsordul. Azért is fontos időpont ez a szőlészek és a borászok számára, hiszen a rügyek általában a könnyezést követő 20-30 nap után hajtanak ki.

A szőlőnövény szövetei innentől fogva folyamatosan telítődnek vízzel, amely azt eredményezi, hogy körülbelül április első felében a rügyek megduzzadnak, majd a későbbiekben szét is nyílnak, és elérkezik a rügyfakadás, vagyis amikor a hajtáscsúcs is előbukkan. Ez már a növekedés időszaka, amely eleinte lassabb ütemű, majd a hőmérséklet gyors emelkedésével a hajtásnövekedés is felgyorsul. Kedvező időjárás esetén április végére már láthatóak a kicsinyke levélkezdemények, májusban már az első kifejlett levelek is akár, és az időszak végére már a virágzatkezdemények is. A hajtások növekedése intenzívvé válik, hiszen júniusban már bekövetkezik a bogyókötődés, a magház növekedése.

A tavasz különösen aggodalommal teli időszak a szőlészek és a borászok számára, hiszen a szőlő már sérülékeny részeket, tehát friss hajtásokat növeszt. Ezek a részek már fokozottan érzékenyek az időjárás szélsőséges változásaira, így különösen a tavaszi fagyokra, mely az egyik legnagyobb termesztési kockázatot jelenti hazánkban, ahová az alacsonyabb nedvességtartalmú, száraz és hideg sarki légtömegek beáramlása bizony még időnként tavasz elején is előfordulhat. Ilyen esetekben szélcsendes, derült éjszakákon akár fagypont alá is süllyedhet a hőmérséklet, és bár fagyos légtömegek érkezésére április második felében, illetve májusban már nagyon kicsi az esély, de sajnos időnként mégis bekövetkezhet.

A szőlőtőkék ébredésével a szőlészek, borászok munkája is egyre gyarapszik, hiszen ilyenkor szükséges elvégezni a tavaszi metszést, mert ettől függ majd a termés mennyisége, és ezzel együtt a minősége is. A növényvédelemre is fokozottabb hangsúlyt kell fektetni, hiszen a természet ébredésével együtt a szőlő kártevői is ébredezni, gyarapodni kezdenek, valamint a szőlő különböző esetleges gombabetegségeinek (például a peronoszpóra, lisztharmat, vagy szürkerothadás) megelőzésére is lépéseket kell tenni.

Ezzel együtt a tavasz a borfogyasztóknak is ad „feladatot”, hiszen a jó idő egyre inkább csalogat mindenkit a természetbe, így a borvidékekre is, ahol a melengető napsütésben bizony jólesik akár a ropogós, játékos Dubicz Rosé, vagy a tavasziasan illatos Irsai Olivér kortyolgatása, ha pedig tényleg a tavasszal együtt akarunk „zsizsegni”, akkor egy jól behűtött illatos, kedves frizzantéval, a Dubicz Zsizsivel köszönthetjük. Helló Tavasz!