Nagy beszélgetések, finom vacsorák és jó könyvek tökéletes társa lehet egy finom pohár bor. Vagy akár kettő.

A borról először az jut eszembe, hogy …

…egy hajóúton voltam Kata barátnőmmel, amikor először úgy kóstoltam bort, hogy ízlett is. Előtte csak egy-két kortyot fogyasztottam, tulajdonképpen kényszerből, ilyen-olyan eseményeken. De akkor egy mediterrán hajóúton vettünk részt egy olaszokkal zsúfolt óceánjárón, akik minden délután, amikor visszaértek az aznapi városból a hajóra, kikértek egy palack jól behűtött fehérbort vagy proseccót a dekkre, és ott napozás közben elkortyolgatták nagy társasággal. Katával végül mi is kértünk egy palack hűvös, száraz fehérbort, és meglepődtem, milyen jólesett a kánikulában, a nápolyi kikötőtől távolodva, a jókedvű, életszerető olaszok társaságában. Akkor határoztam el, hogy este megkóstolom a vacsora mellé valamelyik olasz vörösbort is, hátha el tudom fogadni, meg tudom szeretni az ízét. Tulajdonképpen egy csúcsbor volt, amit este kihoztak, és már az első korty fejbe vágott, de azóta is úgy gondolom, inkább a jóból kevesebbet, mint a rosszból többet (és nem csak a borral kapcsolatban 🙂 ).

A kedvenc borom …

… vörösborból nemrég megismerkedtem a fekete leányka borfajtával és nagyon megkedveltem, szinte elolvad a számban. A merlot-kat is szeretem, mert ezek is bársonyosak és lágyak számomra. A nagy nyári melegben jobban esik a vörösbornál a könnyebb fehér, elsősorban a rizlingekre, illetve a gyöngyöző- és habzóborokra esik a választásom a kánikulában.

Fejős Éva épp Sydneyben, a Darling Harbourben, ausztrál bor kóstolás közben.

A legszebb boros élményem …

…Krétán néztük a naplementét a párommal, és egy irtó rossz borral koccintottunk, mégis kedves emlékké vált, és bármikor visszamennénk és megnéznénk egy ugyanolyan naplementét ugyanott, akár ugyanolyan ihatatlan borral koccintva.

Én úgy iszom bort, hogy …

…a boldogságra koccintunk. De amúgy nincs semmiféle szokás vagy belső szabály, amihez tartanám magam. Pár napja este a vacsorához ittam egy pohár bort, még csak azt sem mondom, hogy mindig olyat választok, ami passzol az ételhez. Mostanában eléggé elálmosít, akár fehér, akár vörös a “választottam”, és mivel késő estig írok, hogy tartani tudjam a saját magamnak adott könyvleadási határidőt, inkább majd akkor kerül legközelebb bor a poharamba, amikor elkészülök az új regényem kéziratával.