A Badacsonyi borvidék

A Balaton északi partján fekvő borvidék a badacsonyi nevet viseli, de nemcsak maga a Badacsony-hegy alkotja, hanem több tanúhegy is hozzá tartozik. Így a szőlőterületek például a Badacsony, a Csobánc, a Szent György-hegy, Ábrahámhegy, az Őrsi-hegy és Szigliget hegyeinek, valamint további kisebb szőlőhegyek lejtőin találhatók.

A klimatikus viszonyok kedvezőek az ültetvények számára, mivel a borvidéket északról a Bakony-hegység határolja, délről pedig a Balaton. Ennek köszönhetően nem jellemző, hogy túl szélsőséges lenne az időjárás, sőt, szubmediterrán jellegű a borvidék klímája, hiszen a területek az északi széltől védettek, a Balaton hőtani hatásai pedig jótékonyan éreztetik hatásukat. Egyrészt a nagy víztömeg biztosítja a megfelelő páratartalmat, de egyben a légmozgást is, amely a forró napokon hűti a szőlőültetvényeket és ritkábbak a szőlőbetegségek is. A parthoz közel eső ültetvényeken a tó víztükréről visszaverődő napsugarak is befolyásolják az itteni mikroklímát, ideális termőhelyet biztosítva a szőlőnövény számára.

A legfontosabb, meghatározó kőzet a vulkanikus eredetű borvidéken a bazalt, kiegészülve az egykori Pannon-tenger üledékes kőzeteivel, finom szemcsés rétegeivel. Ennek köszönhetően az itteni borok jellemzően „tüzesek”, sós-minerális karakterűek. Elsősorban fehérbor termő vidék, olyan jellemző szőlőfajtákkal, mint például az Olaszrizling, a Rajnai rizling vagy a Szürkebarát, de olyan ritkának számító fajtáknak is otthont ad, mint például a Kéknyelű, a Budai zöld vagy a Rózsakő.

A Balaton-felvidéki borvidék

Korábban a Balaton-felvidéki borvidék is Badacsonyi borvidékként szerepelt. A jelenlegi borvidék 1999-ben „alakult  ki” és kapta meg ezt a nevet, mégis sokan a mai napig egyszerűen csak Káli-medenceként említik. Pedig a borvidék kiterjedése nem csupán a Káli-medencére korlátozódik, ennél jóval nagyobb kiterjedésű, például a Keszthelyi-hegység egy része is ide tartozik.

Ennek megfelelően többféle klimatikus- és talajadottság található a borvidéken. A Káli-medencében például szinte mediterrán körülmények uralkodnak – szépen terem a szőlő, a mandula, a levendula -, és mivel minden oldalán magaslatokkal körülvett, érvényesül a főn hatás is, vagyis a medencében általában száraz, derült időjárás jellemző. Ezzel szemben a Keszthelyi-hegység környéke csapadékosabb, és az északi szél is felerősödik időnként. Talajtípusokban ugyanúgy jelen van a vulkanikus eredetű bazalt, mint a dolomit, vagy a mészköves, karbonátos kőzetek, és az egykori Pannon-tenger üledékei. 

A Zalai borvidék

A Zalai borvidék többször esett át névváltozáson. Korábban Balatonmelléke néven is szerepelt, de 2009-től ismét Zalai borvidék az elnevezése. Meglehetősen nagy kiterjedésű borviék, ha be akarjuk járni, a Balaton mellől kell indulnunk, és a Keszthelyi-hegység északi részén, valamint a Zalai dombságon át egészen a Mura-menti határig húzódó területekig jutnunk. Talaja a dombvidékeken az egykori Pannon-tenger homokos-agyagos üledékeiből épül fel, melyre hol vastagabb, hol vékonyabb lösztakaró rakódott. Található azonban bazalt is a borvidéken, elsősorban a Balatonhoz közelebb eső, keszthelyi részen.  

Évi csapadékmennyiségével hazánk legcsapadékosabb borvidékének számít. Túlnyomórészt fehér szőlőfajtákat találunk az ültetvényeken, köztük olyan hazai nemesítésű fajtákat is, mint például a Cserszegi fűszeres, a Nektár, vagy a Valentin.

Kalandozásunkat a Balaton borrégióban a második részben folytatjuk, méghozzá a balatonboglári, a Balatonfüred-Csopaki és a Nagy-Somlói borvidékkel ismerkedünk meg.