Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.

Megszámlálhatatlan irodalmi alkotás, zene, film vagy festmény tiszteleg a borok előtt: lássunk pár példát, hogyan jelenik meg a bor a művészetben és a szerelemben.
Már Euripidész is megmondta, hogy „ahol nincs bor, ott szerelem sincs”. Ennek a csodálatos nedűnek a fontossága és jelenléte évszázadok, sőt, évezredek óta összekapcsolódik a szerelemmel és a művészettel is: könyvet, vagy akár lexikont lehetne írni arról, hány embert ihletett már meg a történelem során, akik utána valamilyen módon kifejezték a borról szőtt gondolataikat, érzelmeiket – valószínűleg pár pohárka bátorító hatására. És ebből lett a művészet. Vagyis hát, ebből is. Fussuk most át, hogyan jelenik meg a bor a művészetben és a szerelemben, persze, tényleg csak nagy vonalakban.
Bor a művészetben és a szerelemben: kettős örömforrás
A bor nemcsak a kultúránk szerves része, hanem a szerelemmel is mélyen kapcsolódik – elég néhány írásos művet átfutni, hogy erre ráébredhessünk. Homérosz és Vergilius műveitől kezdve Dante bor örömeiről szóló énekein vagy John Keats Ode to a Nightingale című versén át Ernest Hemingway A nap is felkel című regényéig számos mű jelzi, milyen fontos és szerves része az ember életének a bor.
De a festészetben és a zenében is megjelenik, sokszor mint kettős örömforrás, hiszen az érzékeket és az érzelmeket is táplálja. A reneszánsz művészetben például a termékenységet és a bőséget is szimbolizálta a szőlő és a bor megjelenítése, gondolj csak Caravaggio „Bacchus” című alkotására, amelyen egy fiatal Bacchus bort kínál a nézőnek.
És ha már felsejtlett a mitológia, eszedbe juthatnak az ókori görögök is, ahol igen jelentős kultúrája volt a bornak: Dionüszosz, a bor és a mámor istene sok művészeti alkotásban megjelenik. Az ő római megfelelője volt a fent már említett Bacchus, akit a római freskókon, mozaikokon és szobrokon is szívesen ábrázoltak.
A bor a filmek és zenék világában
Akár Woody Allen Annie Halljára gondolsz, amelyben a bor a romantika és a szerelem szimbóluma, akár Quentin Tarantino Ponyvaregényére, ahol a bor és az alkohol a különféle karakterek és helyzetek bemutatását segíti, vagy A keresztapa, A Nagy Gatsby, vagy a Macska-jaj italozós jelenetei villannak be, egy biztos: a bor a kultúra, a hagyományok, összejövetelek szerves része, amely kötelékeinket is erősíti.
Ami pedig a zenét illeti, biztosan neked is beugranak azok a népdalok, melyeknek a lényege az „iszom a bort, ölelem a babámat”. Ezek nemcsak az érzéki örömökre, hanem a közös éneklés révén a közösségépítésre is fontos hatással voltak, miközben az együtt borozás nyilván fokozta a jókedvet, és táncra is perdíthette a közösség tagjait. Ez a modern könnyűzenékben már nyilván picit árnyaltabban van jelen, de Ákostól a The Beatles-en át Ed Sheeranig (ha esetleg összeállítanál egy boros-pezsgős Spotify lejátszási listát, íme, egy tipp.) Minden előadó igyekszik átadni közönségének azt a csodát, amit a bor képvisel a szerelemben és a művészetben.
És mivel Johann Wolfgang von Goethe is megmondta: „az élet túl rövid ahhoz, hogy rossz bort igyunk”, mi azt javasoljuk, hogy töltsd fel a hűtőd a kedvenc Dubicz-boraiddal, hogy a napjaidba becsempészhess egy kis carpe diem életérzést – na és persze művészetet, szerelmet meg finom bort.