A kékszőlő világfajták közül az egyik legismertebb, és gyakran a Cabernet Sauvignon-nal együtt emlegetett fajta a Merlot. Hogy miért is említik gyakran együtt, illetve egymáshoz hasonlítva a két fajtát? Mert különbözőségük ellenére egyáltalán nem állnak távol egymástól, feltételezhetően szegről-végről még rokonok is, és nagyszerűen kiegészítik egymást például házasításokban, ahol – ha együtt szerepelnek – a Cabernet Sauvignon „viseli a nadrágot”, mellette a Merlot pedig a lágyságot, kifinomultságot, tehát a női vonalat vezeti. Ismerkedjünk meg a „hölggyel” közelebbről!

A Merlot Franciaországból, a nagy borok jelképének számító Bordeaux-ból származik. „Szülei” ismeretlenek, de egyes kutatások szerint eredete a Cabernet Franc-hoz köthető. Bár Bordeaux az őshazája, és meghatározó termőhelye – ezen belül is a Jobb Part, vagyis a Dordogne folyó jobb partja -, de a világ szinte valamennyi bortermő táján jelen van, mint ahogy hazánk szinte valamennyi borvidékén is találunk Merlot ültetvényeket, kiemelten például a Szekszárdi, a Villányi, az Egri, a Soproni borvidéken, és a Dél-Balatoni régióban.

Francia eredetű fajta. A nagy kékszőlő-fajták egyike. Hazánkban a Soproni, Egri, Hajós-Bajai, Villányi valamint a Dél-Balatoni borvidéken található meg leginkább. Gyümölcsét gazdagon hozza. Fürtje kicsi, vállas, laza. Bogyója nagy, vékony héjú. Illata sokszor az érett szilvát idézi. A merlot nem áll távol a cabernet sauvignontól, de lágyabb, bujább annál, nem annyira szigorú. Abban is hasonlít a cabernet-re, hogy jól érlelhető tölgyfa hordóban, viszont tannin- és savtartalma alacsonyabb, feketeribizlis íze pedig kevésbé markáns, inkább szilvás tónusú. Bordeaux-ban nagyobb termőterülettel rendelkezik, mint a cabernet, és meghatározó szerepe van az alapkategóriás bordói borokban (sima Bordeaux, Premiéres Cötes, Cótes de Bourg és társaik), de St-Emilionban és Pomerolban is. A híres, rendkívül kis mennyiségben készített nagy Pomerol borok, a Cháteau Pétrus és a Le Pin nagyot dobtak a fajta imázsán az 1990-es években, és az Újvilágban lázasan telepíteni kezdték mindenütt, Washington államtól kezdve Hawkes Bayn át Casablancáig és Coonawarráig. A legnagyobb területet persze Kaliforniában hódította meg a merlot, ahol az egyszerű, lekváros ízvilágú boroktól a pazar, koncentrált és ennek megfelelően drága tételekig minden kategóriában hódít.

A fajtából a rozéboroktól kezdve a könnyed vörösborokon át a nagy, testes vörösborokig bezárólag mindenféle stílusú bor készíthető, és házasításokban is gyakran előfordul, leggyakrabban a már említett Cabernet Sauvignon-nal, illetve a Cabernet Franc-nal együtt. Az úgynevezett bordeaux-i blend, vagyis a bordói stílus is erre a három szőlőfajtára épül.

A Merlot fajtát azért is házasítják előszeretettel például a Cabernet Sauvignon-nal, mert visszafogott sav- és tannintartalmával, bársonyosságával „lágyítja” a kész bort, ellensúlyozza a Cabernet Sauvignon robusztus jellegét, erőteljesebb csersavait, aroma-intenzitását. A Merlot emellett még magasabb alkoholtartalommal és nagyobb testtel is rendelkezik, így ezeket a tulajdonságait is kamatoztatni tudják a házasítás során.

A szőlőben a terméskorlátozást, a pincében pedig a hordós érlelést, majd azt követően a további palackérlelést minden esetben – tehát mind fajtaborként, mind házasításokban – meghálálja, ilyenkor ad igazán nagy minőséget. Ebben az esetben a gyümölcsös jegyek mellé (málna, eper, feketeribizli, áfonya, szilva, meggy) a hordós érlelés fűszeres, érett, aszaltgyümölcsös, melegebb klímán lekváros jegyei is társulnak.

Azonban nemcsak a borokban képviselt lágysága és bujasága miatt használják a Merlot-ra a női jelzőt, hanem termeszthetősége, érzékenysége és törékenysége miatt is. Vékonyabb héjszerkezetű és nagyobb, lazább fürtszerkezetű, mint például a Cabernet-k, emiatt hajlamosabb a rothadásra. A hűvösebb, nyirkosabb, agyagos, löszös talajokat kedveli, és kevesebb napsütéssel is megelégszik, szemben a nehezebben beérő Cabernet Sauvignon-nal. Korán érő, bőven termő fajta, így nehezebb évjáratokban, amikor az őszi időjárás esősebb, és kevesebb a napsütés, korábbi érése nagy előny. E tulajdonsága miatt azonban előbb is indul meg rügyfakadása, és veszélyeztetik a tavaszi fagyok, amelyekre nagyon érzékeny.

A fajtaborként, tehát önállóan palackozott Merlot-k a gasztronómia széles palettáján elhelyezhetők, természetesen attól függően, milyen borászati eljárással készülnek. Legyen szó akár egy fűszeres-gyümölcsös raguval kísért, ropogósra sült kacsacombról, marhahúsból készült fogásokról, illetve vadételekről, a Merlot nagy eséllyel indulhat a párosításokban. Ha pedig sajthoz párosítanánk, akkor a rúzsos, mosott héjú sajtok között keresgéljünk, amelyek a teltebb, dúsabb, érettebb, kerek – de nem robusztus felépítésű – vörösborokat kívánják meg. A csokoládés, és piros-, vagy feketebogyós gyümölcsökkel „megbolondított”, kesernyésebb ízvilágú desszertekhez is szépen párosíthatók a Merlot-k, a lényeg, hogy minél magasabb kakaótartalmú csokoládét válasszunk alapanyagnak.