Évről évre nagy várakozás előzi meg az újborok, vagyis az aktuális évjárat első hírnökeinek megjelenését. Nem véletlenül, hiszen rajtuk keresztül kóstolható meg az adott évjárat első „lenyomata”. De miért is kötjük az újborok megjelenését november 11-éhez, vagyis Márton-naphoz? Milyen szokások kötődnek még az első évjárat hírnököknek? És nem utolsósorban: hogyan kerülnek a képbe a libák?

Az évjárat jelentősége

A szüret a borászok és szőlészek egyik izgalmas, vagy talán a legizgalmasabb időszaka, hiszen ekkor válik „kézzel foghatóvá” egy egész éves munka eredménye, vagyis maga a szőlőalapanyag. Bár a borok címkéjén mindig az az évszám, vagyis évjáratmegjelölés szerepel, amelyben a szőlőt leszüretelték, egy évjárat kezdete igazából már előző évben, vagyis az előző szüretet követően indul, és az aktuális szürettel ér véget. A két szüret között rengeteg hatás, időjárási körülmény, adott esetben pedig sajnos akár betegség is befolyásolhatja a szőlő fejlődését, majd érését, illetve a végső alapanyag minőségét és mennyiségét is.

A(z) (új)borrá válás útja

Attól fogva, hogy a szőlőt leszüretelik, az alapanyag elindul a borrá válás útján. Először mustként, majd murciként találkozhatunk a készülőfélben lévő borokkal, majd amikor az erjedés befejeződik, a bor tulajdonképpen alapjaiban „készen van”. Ettől kezdve a borász előzetes tervei és elképzelései alapján folytatódik az élete: vagy további érlelést kap – akár tartályban, akár hordóban, később akár palackban is –, vagy pedig már pár hónapos korában készre kezelik, és lepalackozzák, így pedig újborként, más néven primőr borként is kóstolható. Ezek a borok leginkább korai érésű fajtákból készülnek, és mivel nagyon fiatalok, ezáltal frissek, könnyedek és kizárólag elsődleges, úgynevezett primer aromákat tartalmaznak, melyek közvetlenül a szőlőből származnak.

Újboros napok itthon és a világban

Bár kis hazánkban a hagyomány Márton-naphoz, vagyis november 11-hez köti az újborok megjelenésének, kóstolásának időpontját, természetesen már ennél előbb is találkozhatunk újborokkal, különösen olyan évjáratokban, mint az idei, amikor az időjárás – és ezzel együtt az érés – miatt a szüretek is pár héttel korábbra tevődtek át.

Érdekesség, hogy ennél jóval szigorúbb előírások vonatkoznak az újbor-kultusz fellegvárában, Franciaországban piacra kerülő primőr borokra, ott ugyanis törvényileg szabályozva csakis november harmadik csütörtökén kerülhetnek ki a pincékből és a raktárakból az újborok, és indulhatnak el a világ számos pontjára.

Hogyan kerül képbe a liba?

De miért is Márton-naphoz köthető az újbor kóstolásának időpontja, és ráadásul hogyan és miért kerül a képbe a liba, amit a hagyomány szerint ezen a napon fogyasztani szükséges (már persze, ha nem akarunk következő évben éhezni)? Természetesen Szent Mártonhoz köthető a Márton-napi libaételek készítésének és fogyasztásának hagyománya, méghozzá azért, mert Mártont a ludak „árulták el”, amikor is elrejtőzött egy libaólban püspökké avatása elől. Az újborok kierjedésének időpontja is Márton-nap környékére esett, így „Márton poharába” is mindig újbor került, tehát a libalakomák és az újborok fogyasztása hagyományosan összekapcsolódott. A Márton-napi eszem-iszomnak fontos szerepe volt abban is, hogy megünnepeljék az adott évi bőséges termést, illetve biztosítsák azt, hogy a következő évben is az legyen. Ha tehát mi is hozzá akarunk járulni ahhoz, hogy az ideihez hasonlóan szép termés legyen jövőre is, készítsünk és fogyasszunk november 11-én egy finom libaételt.