Egyre gyakrabban hallhatunk narancsborokról. Sőt, akár már kóstolhatjuk is, hiszen – bár még mindig ritkaságszámba megy – egyre többen készítik ezt a különleges bortípust itthon is. De mitől is olyan különleges a narancsbor, és ami a fő kérdés, tényleg narancsból készítik-e, illetve hogyan is zajlik a narancsborkészítés módja? Most megtudjuk.

Az alapok – Narancslé vagy narancshéj?

Talán legelőször az a kérdés adja magát, hogy a jellegzetes, narancsszínű narancsborok narancsból készülnek-e. A válasz nem, ezek a borok teljes mértékben csak fehér szőlőfajtá(k)ból készülnek, a narancsbor kifejezés csupán a bor narancsos színére utal. Lényegében egy fehérborról beszélünk tehát. De egy kicsit azért eltérnek a narancsborok a megszokott fehérboroktól, hiszen másképpen készülnek.

A „narancs” a szőlőhéjban van

A fehérborok készítése során a szőlőbogyók zúzását követően rögtön kipréselik a levet a szilárd részek közül, tehát nem történik héjon áztatás, mint a roséborok vagy a vörösborok esetében. Utóbbiaknál ugyanis fontos, hogy kinyerjék a színanyagot a szőlőbogyóból, ami a héjban található, fehérborok esetében pedig nincs szükség héjon áztatásra, hiszen a szőlőbogyók leve amúgy is világossárga vagy szalmasárga színű. A narancsborok azonban gyakorlatilag vörösborkészítési eljárással készített fehérborok, amelyek héjon áztatásnak köszönhetik sötétebb narancsszínű tónusaikat, tehát a fehérszőlők bogyóhéjából kinyerik a színanyagokat is. Sőt, még ennél is többet.

Ízek és tanninok

Bár a narancsboroknak nincs narancs ízük, csak a színükről kapták a nevüket, különleges és egyedülálló az ízviláguk. A kocsánnyal együtt történő héjon áztatás és héjon erjesztés során ugyanis nemcsak a színanyagok oldódnak ki a bogyóhéjból, hanem a magból és a szárból különböző olyan aromák és összetevők – köztük például tannin – is, amelyek a „hagyományos” fehérborokba nem kerülnek bele a héjtól és egyéb szilárd részektől való elválasztásuk miatt. Így a narancsborok ízvilága rendkívül egyedi, a hosszabb, gyakran akár több hétig vagy akár hónapon át tartó héjon áztatás következtében érett vagy aszalt gyümölcsös, mazsolás, diós jegyeket, teás, mézes aromákat mutathat, és mivel jelen van a tannin, felépítésükben is kicsit masszívabbak, robusztusabbak, teltebbek „hagyományos” fehérbor társaiknál.

A természetesség jegyében

A narancsborok – bár mostanában hallunk róluk leginkább – nem mai „találmányok”. Egy ősi borkészítési eljárással készülnek, amelyet már a borkészítés több ezer éves hagyományainak szülőföldjén, Grúziában is alkalmaztak. Ennek megfelelően egy speciális agyagedényben érlelik a héjjal, valamint a kocsánnyal együtt a bort, az erjesztéshez pedig kizárólag természetes élesztőket használnak. Mivel a bor hosszasan érintkezik a héjjal, sok olyan anyag kerül bele, mely a későbbi eltarthatóságot növeli, illetve a bor stabilizálásához szükséges kén mennyiségét csökkenti.

Ne fehérborként bánjunk velük

A narancsborokban és a fehérborokban tehát tulajdonképpen annyi a közös, hogy fehér szőlőből készülnek, minden másban jelentősen eltérnek egymástól. Így mindenképpen vegyük figyelembe, hogy a narancsborokat megfelelő hőmérsékleten fogyasszuk, kicsit „melegebben”, mint a fehérborokat, és hűvösebben, mint a vörösborokat, körülbelül 12-13 Celsius-fokon. A pohárválasztásnál is körültekintően járjunk el, válasszunk nagyobb kelyhű poharat, amelyben az összetett aromák nagyobb felületen tudnak kibontakozni. Ha pedig ételt is szeretnénk a narancsborokkal párosítani, bátran válasszunk komplexebb, markánsabb ételeket, alapanyagokat, hiszen mind ízvilágukban, mind felépítésükben hasonló adottságokkal rendelkeznek ezek a borok.