Döntsük el most, hogy dugó vagy csavarzár? Melyik a jobb, ha van egyáltalán ilyen?

Nagyon régi módszer már, hogy az üvegpalackok lezárásához parafa dugót használunk, és mióta kiderült, hogy maga az anyag gyakorlatilag erre a legalkalmasabb (mert rugalmas, ugyanakkor a nedvességet sem engedi át), azóta már a világban termelt parafa mintegy 60%-ából csak ezt készítenek. Kereskedelmi használatra elsősorban a paratölgy (Quercus suber) fáját termelik ki, és a legtöbbet Portugáliában.

Kedvező tulajdonságai – a rugalmasság, a hőszigetelés, a hangszigetelés és a rezgéscsillapítás – a légbuborékszerű sejtecskék rugalmas összekapcsolódásának köszönhetőek: 1 cm3-ében körülbelül 40 millió ilyen sejt van!

Sokáig a kuplung is belőle volt…

Mivel nagyon könnyű, halászúszókhoz és bójákhoz is jó, de használják padlónak, házak külső téglájának, sőt, tűzállósága miatt legújabban a rakétatechnológiában is. A hetvenes évekig pedig olajban úszó kuplungok lamellájaként is találkozhattunk vele motorkerékpárokban.

Megvan a kockázata a parafadugónak…

Amellett, hogy jól mutat a palackokban, eltávolítása az üvegből egy mutatós és megszokott szertartás. Néha azonban meg kell vele küzdeni, nem mindig adja magát olyan könnyen. Megeshet, hogy beletörik és nem is mindig az ügyetlenségünkön múlik ez. Előfordulhat ugyanis, hogy idővel károsodik a dugó és nem lehet egészben kiszedni az üvegből. Persze, ha csak a parafadarabkák kerülnek a pohárba, még nincs nagy gond. Azonban előfordulhat, hogy megfertőzi a bort. Igen, ez is tönkre tudja tenni ezt a csodás italt úgy, hogy észre sem vesszük. Hangtalan gyilkos, és sokszor nem is bukik le…

Ott van ugyanis a hárombetűs baj: a TCA. Ez egy klórvegyület a „2,4,6 – triklóranizol”, ami csendben tönkreteszi a bort. Nehéz felfedezni laikusként, mert különböző fokozatai vannak. Lehet, hogy csak egy picit dohos a bor, ám van, amikor már kifejezetten uralkodó az illatban és az ízben is ez a penetráns dohosság. Ezért kell megszagolni a dugót bontás után, mert ha már ott érzünk valami furcsát, akkor az az italunkban is ott lesz, és ez a fertőzés a parafa dugók akár 8%-ánál is előfordulhat.

A megszokás azonban nagy úr, megszoktuk a parafa dugókat, ezért nehezen mondunk le róluk. Nem könnyen ismerjük el, hogy bizony a csavarzár sok-sok előnnyel rendelkezik.

Tekerd le könnyedén!

Persze, hogy furcsán nézett az emberek nagy része a csavarzárak megjelenésekor. Csak egy fémkupak: letekered és kész, máris töltheted a bort. De hol marad a megszokott szeánsz, szertartás: a dugóhúzás? Az esetleg gyengébb bor nem érdemel dugót sem? Szó sincs erről. Csúcsborokat is raktak már csavarzáras palackokba. Miért is ne? De sajnos tény, hogy Magyarországon leginkább a könnyedebb, reduktív borokat teszik ebbe a csomagolásba. Hiszen egy irsai olivér, vagy egy rozé pont arról szól, hogy „bonts ki minél gyorsabban, ne tartogass, hanem élvezd az ízeimet”. Vidd és idd, erről is szól a csavarzár. Arról nem is beszélve, hogy biztos nem kerül semmi olyan az italodba, ami nem oda való.

A Dubicz Borászat is használja

Bizony a Mátrában, sőt nálunk, a Dubicz Borászatnál sem ritka a csavarzár használata. Kiváló minőségű, reduktív borainkat zárjuk ezzel a módszerrel. Itt van például az Irsai Olivér, amely az év legjobb újbora díjat meghódította – csak kiemeled a hűtőből, letekered a kupakját és már ihatod is. A másik Irsai Olviér, a Mátra sorozatból is ugyanígy kibontható.

Ezért is fogadjuk el és szeretjük egyre jobban a csavarzárat, hiszen tényleg csak egy mozdulat és máris borozhatunk…