hárslevelű szőlőfajta

A finoman hársmézes, virágos, virágporos illatokkal és zamatokkal rendelkező Hárslevelű remekül érzi magát a vulkanikus, vagy az agyagosabb, löszös területeken is, így a Mátrai borvidék adottságai kedvezők számára. Egy kis maradékcukor kifejezetten jól tud állni borának, sőt, a hordóhasználat is javára válik, még szebben kifejeződik ilyenkor egyedi aromavilága és szép felépítése.

Nevét egyrészt onnan kapta, hogy levelének alakja hasonlít a hársfa levelére, vagyis kerek, ép, nem tagolt, másrészt pedig borának elsődleges illat- és ízvilága a hársmézre, illetve a hársfavirágra emlékeztető jegyeket mutat.

Gyakran említik együtt a Furminttal, mivel nagy valószínűséggel féltestvérek. A Hárslevelű régi magyar fajtaként természetes, spontán kereszteződéssel jött létre, tehát a Kárpát-medencei szőlőfajták táborát erősíti. Valószínűleg a Furmint és a Plantscher fajta házasságából jött létre, ráadásul utóbbi fajta egyik szülője is a Furmint, és eredetileg nagy valószínűséggel szintén a Kárpát-medence fajtája volt. Ezen kívül azért is említik együtt gyakran a Hárslevelűt a Furminttal, hiszen mindketten Tokaj-hegyalja meghatározó szőlőfajtái, és a tokaji aszú alapanyagai.

A Hárslevelű a Mátrában is otthonra talált – tételeinkkel mi is többször ott voltunk a Hárslevelűt középpontba állító kóstolón, a Hárslevelűk Éjszakáján – hiszen a vulkanikus és a meszes, löszös talajhatás ötvözete, vagyis a remek savakkal kiegészülő testesség, és az illatos, zamatos jegyek komplexitása teszik egyedivé a Mátra Hárslevelűit, mind száraz, mind pedig természetes maradékcukor-tartalommal rendelkező iskolázásban. Előbbi stílus egyik képviselője az 1014, prémium kategóriás, különleges alapanyagból, válogatott szemekből készülő borainkból álló sorozat Hárslevelűje, az 1014 Hárslevelű.  A mézes illatvilág intenzív savszerkezettel párosul, ahol a bársonyos Hárslevelű karakterét szép hordóhasználat teszi teljessé.

A fajta nagyon szép arcát mutatja meg a ritka komplexitással, kacéran virágos, nektárosan bódító illatokkal, valamint napszárított barack, töppedt szőlő, aszalt füge ízekkel, és szép savszerkezettel, valamint természetes maradékcukor-tartalommal rendelkező félszáraz Fríz Hárslevelű 2008 tételünk is, mely az egyedi borkülönlegességeinket csokorba gyűjtő Fríz sorozat tagja. Nagy büszkeségünk, hiszen számos hazai és nemzetközi versenyen elismerésben részesült, díjazták többek között Londonban, Párizsban, és Bordeaux-ban, de 2016-ban a Krakkóban megrendezett Enoexpo-n – a nemzetközi zsűri értékelése alapján – kategóriájában aranyérmet szerzett, sőt, az abszolút első helyet is megkapta, vagyis a legkiemelkedőbb, legjobb minőségű bornak választották meg.

A Hárslevelű vulkanikus talajokon nagyon szépen képes közvetíteni a terroir minerális, sós, savgazdag karakterét, a löszös, agyagos talajok pedig a hársas, mézes, édes tónusú aromák, zamatok kialakulását segítik, mely utóbbiak késői szüretben, vagy fahordós érlelés során egyre erősödnek. Jó cukorgyűjtő és aszúsodó fajta, emiatt adott esetben a magasabb savtartalom sem okoz problémát, sőt, a markánsabb savakhoz meghagyott maradékcukor-tartalom szép, kerek tételeket tud eredményezni.

A gasztronómiában is remek ételpárokat találhatunk a Hárslevelű különböző iskolázásaihoz. Száraz, friss, üde, lendületes tételei jól passzolnak ropogós salátákhoz, főleg, ha a citrus mellett egy kis virágos tónust, például bodzaolajat is használunk a vinaigrette-hez.

A maradékcukor-tartalommal rendelkező Hárslevelűk remekül passzolnak például narancsos kacsához, melynek „mártásába” mézet is teszünk. Az indonéz konyha wokban sült rizse, a nasi goreng, az indiai konyha izgalmas fűszerekkel és egy kis csípősséggel készült masalája, vagy a thai konyha édes-savanyú-csípős ízei is remekül állnak neki. A gyömbér, a szójaszósz, a chili, mind-mind jó barátai a maradékcukros, jó savú Hárslevelűknek.

Kései szüretelésű, édes tételeihez bátran adjunk kacsamájpástétomot, desszertek terén pedig könnyedebb, habosabb krémest vékony, roppanós vajastészta lapok között, aranygaluskát borsodóval – természetesen abból a borból készítve, amelyet majd az ételhez is fogyasztunk, kínálunk -, de érdemes kipróbálni a „rántott”, vagyis sörtésztába mártott, bő olajban kisütött, majd fahéjjal megszórt és pici mézzel megcsorgatott fehérakácvirágot is. Mennyei!