Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.
Szeretjük, tiszteljük, használjuk és élvezzük. A bor mindennapjaink része. Ezerarcú nedű, melyben mindenki megtalálja a maga ízlésének leginkább tetszőt. De kinek mit is jelent igazán? Új sorozatunkban ismert emberek mesélnek erről. Először Bereznay Tamás mesterszakácsot kérdeztük.
A borról az jut először eszembe, hogy…
…. Balaton-felvidék. Ez a kedvenc honi borvidékem. Emellett a bor számomra kvázi mindennapi munkaeszköz, hiszen nekünk, séfeknek, sokat és sokfélét kell kóstolnunk ahhoz, hogy megtaláljuk az adott fogáshoz leginkább passzoló ízvilágot. De még ennél is tovább megyek: a bor ihletadó. Nem pusztán igazodik ahhoz, amit épp készítek, de maga is formálja azt.
A kedvenc borom…
… talán a rajnai rizling, de őszintén szólva nagyon nehezen tudok választani. Szerencsés ember vagyok, civilben és a szakmámból kifolyólag is sok jó borral találkozom. Három barátommal együtt például néhány évvel ezelőtt indítottunk egy blogot, melyen keresztül Kelet-Európa borvidékeit igyekeztünk közelebb hozni az emberekhez. Ennek köszönhetően megismerkedhettem többek között grúz, szlovén, szerb és bolgár borokkal, ráadásul valamennyihez sikerült nagyszerű fogásokat társítanunk. Emellett a hazai terepet is nagyon jól ismerem, hiszen számtalan borvacsorára főztem már az ország minden szegletében.
A legszebb boros élményem…
…most épp a legfrissebb, egy ötnapos toszkán bortúra, melyen pincéket és nagyobb üzemeket jártunk végig isteni olasz borokat kóstolgatva. De ide sorolhatnám azokat az estéket is, amikor édesapámmal pécsi Cirfandlit kóstolgatunk. Ennek a különleges fajtának a szeretete a családunkban apáról fiúra száll. Ez volt nagypapám kedvenc bora, így amikor megbontunk egy üveggel belőle, előtte is tisztelgünk.
Én úgy iszom bort, hogy…
…nem ragaszkodom semmiféle különösebb szabályhoz. Egy dologból nem engedek: fröccsöt csak jéghidegen kortyolgatok. Arra természetesen odafigyelek, hogy a vörösbort vörösboros, a fehéret pedig fehérboros pohárba töltsem ki, no meg persze arra, hogy mindig az adott ételhez passzoló nedűt válasszak. De alapvetően a borra koncentrálok inkább, nem pedig a körítésre.