Amikor megpillantunk egy palack bort, óhatatlanul a megjelenése teszi ránk az első benyomást. Ebbe természetesen beletartozik a palack formája és színe is, de a „legütősebb” hatást mégiscsak a bor címkéje éri el, illetve, hogy az mennyire áll összhangban magával a palackkal és a lezáró kapszulával. Fontos tehát a külső megjelenés, de a boros címkék nem csak ezért kerülnek a palackokra, hiszen lényeges információkat is tartalmaznak. De melyek is ezek, és mit is jelentenek pontosan?

Kötelező vagy választható jelölés?

Több típusa létezik a boros címkéken szereplő jelöléseknek, adatoknak. Vannak olyanok, melyeket mindenképpen kötelező feltüntetni, és olyanok is, melyek nem kötelezők, de a vonatkozó szabályozás szerint használhatók, viszont, ha feltüntetik őket, akkor bizonyos feltételeknek meg kell felelnie az adott bornak. Ezen kívül szabadon használható jelölések is léteznek, melyek lényegében az előző két kategóriába nem tartozó kifejezések, adatok vagy szavak lehetnek, de semmiképpen nem téveszthetik meg a fogyasztót.

Mivel a törvényi előírások, jogszabályok – melyek mellett még a védett eredetű borokról szóló rendeletek, és a borvidékek saját termékleírásai is tartalmazhatnak az adott borvidéken alkalmazandó feltételeket, javaslatokat a jelölési szabályokra – nagyon szerteágazók és részletesek, most csak általános, fő adatokat, jelöléseket ismertetjük

Mindenképpen a címkén a helye – Kötelezően feltüntetendő adatok

Néhány adatnak kötelezően szerepelnie kell a címkéken. Ilyen a bor eredetvédelmi kategóriájának jelölése (lásd következő bekezdés), a tényleges alkoholtartalom térfogatszázalékban (% vol) kifejezve, fél térfogatszázalék-egységekben (tehát egész vagy fél térfogatszázalékra kerekítve), az űrtartalom, a származási ország és a palackozó adatai. Valamint szerepeltetni kell a tételazonosító jelzést (a forgalomba hozatali engedély azonosítóját, melyet az „L”, „NÉBIH”, „FHE” vagy „forgalomba hozatali engedély” feliratok valamelyike előz meg, illetve feltüntethető az ún. LOT szám is, mely a gyártási tétel számot jelöli), de fel kell tüntetni az allergén-tartalmat (pl. szulfitok/kén-dioxid, stb.) is.

OEM, OFJ, FN – mit jelentenek?

Kötelezően feltüntetendő jelölés a címkéken a bor eredetvédelmi kategóriája, mely „oltalom alatt álló eredetmegjelölés”, „oltalom alatt álló földrajzi jelzés” vagy „földrajzi jelzés nélküli” lehet. Ezen kifejezések rövidítéseivel (OEM, OFJ, FN) a palackokon azonban nem találkozunk, mivel ezeket a kifejezéseket szó szerint, az eredeti, teljes formában leírva kell feltüntetni a címkén, tehát nem rövidíthetők. De pontosan mit is takarnak ezek?

– oltalom alatt álló eredetmegjelölés (OEM): a bornak 100%-ban a címkén meghatározott földrajzi területről (pl. Mátra, Eger, Sopron stb. ) kell származnia. (Jelenleg 33 ilyen oltalom alatt álló földrajzi megjelölés létezik).

– oltalom alatt álló földrajzi jelzés (OFJ): a bor minimum 85%-ának a címkén meghatározott földrajzi területről (pl. felső-magyarországi, Duna-melléki, nyugat-dunántúli stb.) kell származnia. (Jelenleg 13 ilyen földrajzi jelzés létezik).

– földrajzi jelzés nélküli bor (FN): a bor az ország bármely szőlőterületéről származhat, fajtamegkötés és hozamkorlát nélkül. Ezeknél a boroknál – ahogy a jelzés is utal rá – földrajzi megjelölés nem tüntethető fel.

Mindhárom kategóriában szabályozzák a kötelező minimum alkohol- és savtartalmat, az OEM és az OFJ kategóriák esetében pedig szabályozzák a terméshozam maximális mennyiségét és a felhasználható fajták körét is. Az FN esetében viszont az utóbbi két kikötés nem létezik.

Az évjárat feltüntetése

A bor évjárata nagyon fontos információ a fogyasztók számára, hiszen a különböző borok különböző ideig tárolhatók, érlelhetők, tehát fontos tudni, hogy mennyi idősen milyen a bor. A bor évjáratának jelölése a címkén szabályozottan használható, választható jelölés, ami azt jelenti, hogy csak abban az esetben lehetséges a címkén szerepeltetni, ha a szőlő legalább 85%-át a feltüntetendő évben szüretelték.

Barrique, jégbor, primőr, újbor, prémium és társaik – Csak feltételekkel!

Több – szám szerint 29 – olyan hagyományos, és egyéb, korlátozottan használható kifejezés létezik a borokkal kapcsolatban, melyek kizárólag a megfelelő rendeletben előírt feltételek teljesítése esetén tüntethetők fel a borok címkéjén. Ezen túlmenően még az egyes OEM-ek és OFJ-k termékleírásai ennél szigorúbb szabályokat is felállíthatnak, sőt, akár meg is tilthatják ezeknek a kifejezéseknek a használatát.