Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.
A tengeren túli borászatokról szóló sorozatunk előző részeiben két, az egyenlítőtől délre található ország, Chile és Ausztrália borászatával és boraival ismerkedtünk meg. És most sem távolodunk el a déli féltekétől, ugyanis a legdélibb bortermelő országot, Új-Zélandot járjuk körbe. Megtudhatjuk azt is, melyik az a szőlőfajta, amellyel az ország világszerte felhívta magára a figyelmet, és amelynek hála az új-zélandi bor világhírűvé vált.
Két sziget – Északi és Déli
Új-Zéland két szigettel terül el a Csendes-óceán déli részén, az Északi-, illetve a Déli-szigettel. Az ország szőlészete és borászata az Északi-szigeten indult el 1819-ben, de a világhír felé történő áttörést a Déli-sziget hozta meg, ahol – bár csak jóval később kezdődött meg a szőlőtelepítés és a borkészítés – Új-Zéland összes szőlőterületének nagyobb része található. Az ország borászata rendkívül gyors ütemben fejlődött, főleg miután a 80-as évek környékén olyan borokat sikerült készíteniük, amelyek akár a francia társaikkal is felvették a versenyt.
Új-Zéland világsztárja: Sauvignon Blanc
Egy igazi sikertörténet Új-Zéland borászatában a francia, azon belül is Loire-völgyi származású Sauvignon Blanc szőlőfajta úttörése, amely egyet jelentett az ország borászatának nemzetközi szintű ismertségével és elismertségével. A 80-as években a Déli-sziget északi csücskében, Marlborough régióban következett be ez az áttörés, amikor az első igazán ígéretes új-zélandi Sauvignon Blanc-ok piacra kerültek. A fajta termőterületei attól fogva ugrásszerűen növekedtek, mára már az összes szőlőtermő terület több mint a felét uralja.
Az itt készülő Sauvignon Blanc borok abszolút egyedülálló, karakteres, intenzív, vegetális, vágott füves aromákkal rendelkeznek, de a trópusi gyümölcsök, a kajszibarackos, körtés aromák is megjelennek bennük, miközben lendületesek és üdék. Ezt az érett, de egyben friss karaktert adott esetben két körös szürettel érik el a borászok, vagyis a korábban – tehát nem teljes érettségben – szüretelt alapanyagból az élénk savakat, valamint a vegetális aromákat, a későbbi szüretből pedig az érettebb gyümölcsös aromákat nyerik ki.
A legfontosabb régiók
Bár kétségkívül a Déli-sziget és Marlborough a legismertebb bortermő helye Új-Zélandnak, további jelentős régiókat is érdemes megismerni. Ilyen például az Északi-sziget déli részén található Martinborough, ahol Új-Zéland legidősebb Pinot Noir szőlőültetvényein készülnek csodálatos vörösborok, vagy Hawke’s Bay, ahol túlnyomórészt a Chardonnay és a Merlot fajták teremnek.
A Déli-szigeten Marlborough mellett egy másik jelentős és rendkívül ígéretes termőrégió is található, méghozzá az ország legdélebbi fekvésű szőlőterületein, Central Otagóban. Itt az ország talán legjobb, szép és komplex Pinot Noir tételei, valamint citrusos, sárgadinnyés aromákkal rendelkező Chardonnay borai készülnek, és ez egyben az ország legszebb, turisztikailag is kiemelt szőlőtermő régiója az új-zélandi Alpok hegycsúcsaival.
A legjelentősebb szőlőfajták
Fehérszőlők terén a mindenképpen első helyen említendő Sauvignon Blanc mellett második helyen a Chardonnay található meg a legnagyobb mennyiségben, de a Rajnai rizling, a Pinot Gris, valamint a Fűszeres tramini (nemzetközi nevén Gewürztraminer) és a Sémillon fajtákat is termesztik.
Kékszőlők közül egyértelműen a Pinot Noir a legjelentősebb fajta, emellett azonban a bordeaux-i fajták is megtalálhatók – leginkább a Merlot, de a Cabernet-k is jelen vannak. Utóbbiakat leginkább házasításokban használják, például az Északi-sziget Hawke’s Bay régiójában.