A borkóstolás misztikusnak tűnhet a laikus számára, és ha megnézünk egy szakértőt, aki ízlelgeti a bort, nézegeti a poharat a fény felé tartva és elgondolkozva, befelé figyelve próbálja értelmezni az érzéseit a borral kapcsolatban, akkor úgy tűnik, mintha hosszas tanulás állna a tevékenysége mögött.
Nos, sokszor ez így is van, de azt azért ne gondoljuk, hogy nekünk nincsenek meg azok a képességeink, amivel megfelelően értelmezhetünk egy bort. Hiszen ha a borkóstolás tevékenységét nem is, de számos más folyadék ízlelését mi magunk is nap, mint nap végezzük.
Talán a századszorra megivott jázmin teánknak a megszokástól már fel sem tűnik az illata, hanem pont a megszokásból eredő megnyugtató, megszokott ízt és illatot találjuk, így már nem is figyelünk rá, de ha mégis, a legközelebbi fogyasztásakor vesszük a fáradtságot és minden kortyra odafigyelünk, újra felfedezhetjük azt magunknak.Kezdetnek akár így is eljárhatunk borkóstolás bemelegítéseként. Tanuljuk meg az odafigyelést afelé, amit fogyasztunk.
Mit is kell tennünk egy borkóstolás alatt?
Meg kell néznünk, meg kell szagolnunk, majd egy kortyot a szánka véve, ott megforgatva azt, meg kell kóstolnunk a bort.Amikor megnézzük (és akár a fény felé tartjuk), azt vizsgáljuk, hogy a nedű elég tiszta e. Ha zavaros, annak is megvan a maga oka, de hogy mi, azt máskor taglaljuk.
Emellett egy kicsit az öblös poharunkban meglögybölve megtekintjük azt is, hogy mennyire olajos a bor, azaz a viszkozitása miatt hogyan tapad fel a pohár falára, vagy csurog le gyorsan. Az olajosabb borok lassabban folynak le, szinte megtapadnak a pohár falán.Fontos, hogy közben a pohár falát ne fogjuk meg, hanem csak a pohár szára vagy talpa legyen ujjaink között, hogy ne maszatoljuk össze az oldalát. Így átláthatóbb az egész, jobban látjuk mi is, hogy milyen a bor.
Ez a lögybölés amúgy arra is jó, hogy egy kicsit kiszellőztessük a bort. Be volt zárva hónapokra abba az üvegbe és nem került kapcsolatba a levegővel. Ilyenkor rögtön egy kis reakció indul be a bor felületén és illatanyagok is felszabadulnak. Ez jól jön a következő lépéshez, az illatok felfedezéséhez.
Ekkor orrunkat mélyen a pohár öblébe rejtjük és szippantunk a levegőből, minél közelebb a bor felszínéhez.
Ha fiatal borról van szó, akkor azonnal harsány, friss illatokat kell éreznünk. Ha idősebb, zárkózottabb borokról, akkor pedig a szellőztetés nem árt, sőt, szokták mondani, hogy akár a kóstoló előtt több órára is érdemes a palackot nyitva hagyni. Lassabban indulnak be ugyanis azok a folyamatok, melyek kapcsán ráérezhetünk az illata alapján a bor “milyenségére”.
Végül pedig elérkezik a kortyolás. Amikor belehörpintünk egy picit a pohárba, tegyük ezt úgy, hogy próbáljunk egy kis levegőt szívni be a borral együtt, méghozzá vékony nyílásra nyitva csak a szánkat. Ez ad ugyan egy kis szürcsölő hangot, de ez ne zavarjon. Mástól is fogod hallani, hiszen borkóstolón vagy és az itt természetes. Ilyenkor egyfajta dekantálása zajlik a bornak. Tovább szellőzteted a kortyot.
Végezetül akár még a szemedet becsukva is, de figyelj a nyelved különböző részein jelentkező ízre. Forgasd meg a bort egy kicsit a szádban és nyeld le. A távozását is figyeld meg. Meglepő érzések jöhetnek egy jól megfigyelt finom bor esetén.
Szóval borkóstolásra fel és ha gyorsan akarsz fejlődni benne, a fönti folyamat kapcsán tapasztalt dolgokat vezesd magadnak egy jegyzetfüzetbe!
