Amikor többféle bort kóstolunk vagy fogyasztunk – legyen az akár egy fesztiválon, egy vacsorán vagy egy baráti borozgatáson –, nem mindegy, hogy azt milyen sorrendben tesszük. A borszakértőknek könnyű dolguk van, hiszen ők „látatlanban”, azaz kóstolás nélkül, csupán a bor fő adottságainak – évjárata, maradékcukor-tartalma, származási helye, készítésének módja, valamint a felhasznált szőlőfajta vagy szőlőfajták – ismerete alapján máris tudják, várhatóan milyen az adott palack tartalmának ízvilága és felépítése, és a sorrendet is könnyedén felállítják. Nem kell azonban azoknak sem kétségbe esniük, akik nem ennyire „dörzsöltek” a borismeretben. Néhány alapszabály figyelembevételével ugyanis kialakítható a megfelelő kóstolási sorrend.

 A szín

Amikor kóstolási sorrendet állítunk fel, a legelső, amit figyelembe kell vennünk, a borok színe, tehát, hogy az adott bor fehér, rozé vagy vörös-e. Ez még azonban korántsem elegendő a megfelelő besoroláshoz, hiszen például a fehér- és vörösborokon belül is léteznek merőben eltérő stílusok, sőt, a fehérborok stílusa mozog a legszélesebb skálán. Mindenesetre jó kiindulási pont, ha szétválogatjuk először a fehér-, a rozé-, valamint a vörösborokat, illetve – ha van a tervezett borsorban –, a buborékos tételeket.

A buborékos tételektől és a fehérboroktól kezdve haladjunk a vörösborok, az egyes színeken belül pedig mindig a „vékonyabb” boroktól induljunk a testesebb, nagyobb beltartalmúak felé. A fiatalabb borok színe eltérő a fehérborok és a vörösborok esetében: míg a fehérborok árnyalata az idő múlásával sötétedik és mélyül, addig a vörösborok esetében pontosan fordítva van, vagyis a fiatal vörösek mély tónusúak és élénk színűek, az idősebbek pedig világosodnak, „fakulnak” koruk előrehaladtával.

Száraztól az édesig

Ahogy például az ételek elfogyasztását sem a desszerttel kezdjük – hiszen egyrészt az édes íz teljesen „letompítaná” az ízlelőbimbóinkat minden más, további íz befogadására, másrészt el is telítene –, úgy a borok kóstolási sorrendjében is minden esetben a száraztól az édes felé haladjunk. Ha nem vagyunk birtokában a bor analitikai adatainak, tehát, nem tudjuk pontosan, hogy mennyi a maradékcukor-tartalma, semmi gond, a címkén minden esetben feltüntetik, hogy az adott bor száraz, félszáraz, félédes vagy édes-e.

Fiatalabbtól az idősebb felé

Fontos szempont egy bor esetében a kora is. Érdemes tudni, hogy mennyi idősen milyen a bor, és ezt is figyelembe venni a borok sorrendbe állításakor. Inkább a fiatalabb évjáratú borokkal indítsunk, és az idősebb, érettebb borokkal fejezzük be a kóstolást.

Reduktív vagy hordós érlelés?

Érdemes annak is utánajárnunk, hogy az adott bor reduktív vagy hordós érlelésű-e. Ezt bátran megkérdezhetjük akár magától a pincészettől is, hiszen nem mindig szerepel ez az információ a címkén. A kóstolási sorrendben mindig a reduktív – tehát könnyed, laza, lendületes – borokat vagy a gyöngyözőborokat helyezzük a sor elejére, a végére pedig a hordóban érlelt, testesebb felépítésű, markánsabb ízvilágú tételeket. Léteznek részben reduktív, részben hordós érlelésű borok is, ezeket a sor közepére illesszük be.

Kivétel erősíti a szabályt!

Természetesen a fentiek csak iránymutató vonalak a kóstolási sorrend kialakításához, és mivel a borok világa szerencsére sokszínű és változatos, mindig akadnak kivételek. Egy bornál sok tényező befolyásolhatja az ízt és a felépítést, de az évjárati sajátosságok, a borvidéki adottságok, az adott szőlőfajta, vagy a magas alkohol-, illetve extrakttartalomból eredő édesség érzet is felülírhatja a sorrendet. Kísérletezzünk bátran, előbb-utóbb rákapunk majd a megfelelő kóstolási sorrend ízére!