Egy bor esetében első ránézésre rögtön meg tudunk állapítani, hogy milyen színű és ezáltal milyen típusú, tehát, hogy fehér-, rozé-, vagy vörösbor-e. A borok színe elsősorban attól a szőlőfajtától függ, amelyből a bor készül, de nagyon jelentős szerepe van ebben a borkészítés módjának is, és a borok színéből még más információkat is nyerhetünk. Nézzük tehát, melyik bor színe milyen, miért és mitől is olyan, hogyan és mitől változik, valamint, hogy mit árul el.

A szőlőfajták és a borok színei

Alapvetően igaz, hogy rozé- és vörösbor csakis a héjukban festékanyagot tartalmazó, tehát kékszőlő fajtákból nyerhető, de a fehérborok esetében már nem teljesen állja meg a helyét az állítás, hogy fehérbor csakis fehérborszőlő fajtákból készülhet. Ritkán ugyan, de megfelelő eljárással vörösborszőlő fajtákból is készítenek ugyanis fehérborokat. Ebben az esetben a kékszőlő szemeket szüret után azonnal kipréselik, és nem hagyják, hogy a héján erjedjen, így nem is kerül a borba színezőanyag, tehát fehér marad. Azt viszonylag könnyű megállapítani, hogy az adott bor fehér- vagy kékszőlő fajtából készült-e, ezen belül azonban már meglehetősen nehéz lenne a fajta pontos megállapítása.

Színanyag = színintenzitás

Néhány szőlőfajta azonban olyan speciális jellemzőkkel rendelkezik, hogy akár „ránézésre” is megállapítható, hogy nagy valószínűséggel milyen fajtával van dolgunk. Ilyen például a bár nem magyar eredetű, de a Kárpát-medencében meghonosodott őshonos szőlőfajta, a Kadarka vagy a világfajta Pinot Noir. Ezek a kékszőlő fajták ugyanis vékony héjúak, így kevesebb színanyagot tartalmaznak, ezáltal pedig általában világosabb, áttetszőbb színű vörösborokat eredményeznek. Ezzel ellentétben viszont például a Cabernet Sauvignon, a Merlot, a Syrah, a hungarikum fajta Bíborkadarka vagy a Turán már jóval komolyabb mennyiségű színanyaggal rendelkeznek, utóbbi két fajta az úgynevezett festőlevű szőlők táborát is erősíti. Ezeknek a fajtáknak a borai már mélyebb, intenzívebb színűek, sűrűbb szövésűek. Fehérborszőlők között is találunk speciális színű fajtát. A Szürkebarát – más nevén Pinot Gris – szemei például szürkés-kékes árnyalatúak, tehát tartalmaznak színanyagot, így akár még rosé színekben is pompázhat a belőle készült bor, ha héjon áztatják az alapanyagot.

Reduktív vagy hordós – A halvány színektől a mélyekig

A borok színét az is befolyásolja, hogy milyen eljárással készítették őket. A reduktív eljárással készült borok esetében ízben és illatban is leginkább a primer, vagyis elsődleges aromák  uralkodnak, így színben is a frissebb, lendületesebb tónusok, tehát a fehérborok esetében inkább a zöldes, citromsárgás, halvány árnyalatok, vörösboroknál pedig az élénkebb piros és lilás árnyalatok jellemzőek. Hordós érlelés esetében pedig kevésbé áttetsző, mélyebb, intenzívebb tónusok alakulnak ki a borban.

Különböző korok, különböző színek

Azon túl, hogy a bor színe utal a fajtára és a készítési módra, következtethetünk belőle a bor állapotára, érettségére is. Fehérborok esetében a színskála a zöldes, akár teljesen áttetsző, „vízszerű” színtől egészen a mély aranysárgáig terjedhet. Az üde, fiatal fehérborok általában világos, zöldes, citromsárgás színűek, az érlelt, testesebb fehérborok már a szalmasárga felé haladnak, az igazán nagy testű, sűrűbb, hömpölygőbb, idősebb borok pedig arany színben pompáznak, de koruk előrehaladtával barnás árnyalatokat is felvehetnek.

A vörösborok esetében a fiatal tételek élénkpiros tónusúak, adott esetben akár kékes-lilás árnyalatokkal. Az idő múlásával ez a szín egyre mélyebb bordó árnyalatokat vesz fel, majd fokozatosan barnás tónusokba hajlik át, illetve téglaszínű narancsos-pirossá „fakul”.

A rozéborok színe a narancssárgás hagymahéj vagy lazacszíntől a babarózsaszínen, a vidám pink színen át egészen a málnapirosig terjedhet. A rozéborok színe nagyban függ a felhasznált szőlőfajtától, illetve annak színanyag-tartalmától és a héjon áztatás idejétől, hiszen ez minél hosszabb ideig tart, annál intenzívebb, mélyebb színe lesz a bornak.