Hogy milyen ízű lesz a bor, nagyon sok tényezőtől függ. A legalapvetőbb karakterét természetesen maga a szőlőfajta adja, amelyből készül, illetve nagyon meghatározó, hogy milyen borászati eljárással – például reduktív módon, vagy hordós érleléssel – készítik el. Ezen kívül azonban rendkívül fontos tényező az is, hogy hol „lakik” a szőlő, vagyis milyen klíma veszi körül, milyen a terület fekvése, időjárása és talaja, hiszen ezek az adottságok is befolyásolják a bor alapanyagának, vagyis a szőlőnek – majd később a belőle készülő bornak – a minőségét.

Alapvetően a szőlő egészséges érését leginkább a napfény, a víz, a meleg, és a megfelelő mennyiségű és minőségű tápanyag biztosítja. Hogy mennyit süt a nap, mennyit esik az eső, milyen hőösszegek között növekszik, az éghajlattól függ, a szőlőnövény viszont csak a 9-21 Celsiusfok évi középhőmérsékletű területeken termeszthető nagy biztonsággal. Ez Földünkre nézve azt jelenti, hogy a szőlőtermesztés az északi féltekén a 30-50, a déli féltekén pedig a 20-40 földrajzi szélességi fokok között lehetséges.

Szőlőfajták szempontjából is változó, hogy melyik fajta melyik zónában, vagy éghajlaton érzi jól magát. Néhány szőlőfajta rengeteg napsütést, nagyon sok meleget igényel, hogy teljes érettségben lehessen szüretelni, ezeket a fajtákat érdemes déli, melegebb borvidékekre telepíteni, hiszen, ha nem így járunk el, akkor nem érik be a szőlőalapanyag, és a bor kellemetlen ízvilágú, zöldes, éretlen aromákkal rendelkező, kesernyés tétel lesz.

Vannak azonban olyan fajták, melyek viszont éppen az ellenkezőjét, vagyis a mérsékelten meleg, vagy kimondottan hűvös klímát kedvelik, mert itt tudják megtartani szép savaikat, gyümölcsös aromáikat, anélkül, hogy túlérnének, és boraik „elnehezednének”, vagyis túl alkoholosak, kompótos ízvilágúak, savhiányosak lennének. Ennek függvényében alapvetően elmondható, hogy a déli zónákban túlnyomórészt inkább a vörösborok, míg az északi zónákban a fehérborok készíthetők előnyösebben, de természetesen magától a szőlőfajtától, és a helyi mikroklímától is függ, milyen borok kerülnek a palackokba.

Hűvösebb éghajlaton is találkozhatunk védettebb, naposabb, melegebb termőterülettel, mint ahogy fordítva is igaz, vagyis egy melegebb klímájú éghajlaton is előfordulnak hűvösebb, árnyékosabb, széljárta fekvések, mint ahogy az is fontos szempont, hogy hegyektől védettebb, vagy éppen védtelenebb, sík, illetve nagyobb vízfelület közelében fekvő borvidékről van-e szó.

A déli fekvésű, sík területek előnye, hogy az ültetvények könnyebben művelhetők, gépesíthetők, ezáltal a termés mennyisége is nagyobb lehet. Hátránya azonban, hogy a sík területek mindig fagyveszélyesebbek, mint a magasabban fekvő ültetvények. Általában a déli fekvésű, enyhe lejtők, vagy magasabban fekvő – sokszor meredekebb – lejtők kiegyenlített, kiváló minőségű termést biztosítanak, és ezeken a területeken a fagyveszélytől is kevésbé kell tartani. Az északi oldali lejtők azonban fagyzugosak, a késői érés és a fagyveszély miatt elvétve választják telepítésre ezeket a területeket, illetve a fajták kiválasztásánál ezeken a területeken már valóban nagyon körültekintően kell eljárni.

Mivel a szőlőnövény a gyökerein keresztül a talajból táplálkozik, az sem mindegy, milyen talajú a terület, ahová a telepítést szánjuk. A szőlőnek némi „szenvedés”, tehát például mérsékelten vízmegtartó, kövesebb talaj sem árt meg, ha abban megfelelő mennyiségű tápanyagra talál. Ilyen, látszólag „kedvezőtlen” adottságok esetén ugyanis kénytelen a növény tartalékokat képezni, és ez a folyamat számára ugyanolyan edzettséget és védettséget ad, mint számunkra a sporttevékenység. Ilyenkor a bogyók tartalma is „izmosabb”, koncentráltabb lesz, a belőlük készült bor pedig szebb felépítésű és masszívabb.

Azonban ahogy a komolyabb nyomást és stresszt mi sem tűrjük jól, így az extrémitásig fajuló időjárási szélsőségeket már a szőlő sem tudja kezelni, és ilyen esetben csak a túléléshez szükséges funkciókat működteti tovább, akár a bogyók kárára, onnan elvonva a tápanyagokat, ez pedig – amennyiben a szüret időpontját nem megfelelően időzítik – minden esetben meglátszik a bor minőségén is.