Van, aki rajong a borokért, és van, akik érti is azokat. De ha ezekhez még a színpadról hozott átélés művészete is társul, akkor abból valami igazán különleges tud kisülni. Pont ezért páratlan élmény Gazsó György Jászai Mari-díjas színművészt hallgatni, miközben a borokról mesél.

A borról először…

…Egerszólát és az egri borvidék jut eszembe. Most már közel két évtizede annak, hogy elkezdtem tudatosabban is foglalkozni a borkészítés művészetével. A rendszerváltást követően indultak szaporodásnak idehaza a kisebb-nagyobb szőlőbirtoktokok, melyek (végre) igazán minőségi borokat adtak a honi gasztronómiának. Ezt felismerve éledt fel bennem a kíváncsiság, amit különféle szakkönyvekből és szakmai műsorokból kezdtem kielégíteni. Így értettem meg, mit is jelent, ha a borban megjelenik az ásványosság, mi az a terméskorlátozás, vagy hogy mit is takar pontosan a magas kordonos szőlőművelés. Az elméleti tudás mellé pedig később gyakorlati szegődött. Jó néhány évvel ezelőtt Jordán Tamás, aki akkor éppen a Nemzeti Színházat igazgatta, elvitte a teljes társulatot az egerszóláti rizlingfesztiválra. Én pedig ott ragadtam. Csankó Zoltán barátommal azóta is minden esztendőben visszalátogatunk, és hol egyik, hol másik pincészetnél vendégeskedünk, és lessük meg testközelből egy borászat mindennapjait. Jómagam a legtöbbet dr. Gál Lajos egri borásznak köszönhetem, aki minden egyes alkalmat kihasznál, hogy tanítson nekünk valamit – legyen szó a reduktív eljárásokról, a barrikolásról vagy épp a csömöszölésről.

A legszebb boros élményem…

… mindenképpen egy olyan este, amikor egy társaságnak jót főztem és mellé finom bort tudtam kínálni. Szeretek a konyhában alkotni – közben pedig egy finom fröccsöt elkortyolgatni. Van, amikor az étel kap főszerepet, és ahhoz kell találnom ízben és hangulatban passzoló bort, de olyan is előfordul, hogy találkozom egy különleges borral, és ahhoz igazítom a menüsort. Mindkettő szép kihívás, és mindkettőt nagyon élvezem.

Élmények tekintetében egyébként nincs bennem hiányérzet, Persze, ha egyszer lehetőségem adódna ellátogatni egy francia családi pincészetbe szüret idején, és meglesni, hogyan bogyóznak, vagy hogyan érlelik a bort, majd megkóstolni egy-két évjáratot, biztosan nem mondanék rá nemet. De bátran kijelenthetem, hogy a hazai borkultúra minden igényemet kielégíti.

A kedvenc borom…

… egyrészt egy egerszóláti olaszrizling, másrészt pedig egy pannonhalmi száraz vörösbor, ami merlot és cabernet franc házasításából készül. Amúgy is az bársonyos, meggyes, erdei gyümölcsös, kevésbé karcos borok ízvilága áll hozzám a legközelebb.

Én úgy iszok bort, hogy…

… megadom a módját. Márpedig ez a palack kinyitásával kezdődik. Kihúzom a dugót, majd megszagolgatom, nem dugós-e a bor. Ezután jön a szellőztetés: van egy kézi gyorslevegőztetőm, amin átcsorgatom a bort, így gyorsan össze tud keveredni a levegővel, melynek során oxidálódnak benne a savak, és bársonyosabb lesz, mire a pohárba kerül. Majd lögybölöm is egy kicsit a nedűt a pohárban, hogy megfigyelhessem annak olajosságát. Ebből is látszik, egyszerre élvezem és elemzem a bort.