Egy borászatban, illetve szőlőültetvényen az élet sosem áll meg, akad mindig bőven tennivaló. Az év „csúcsidőszaka” természetesen a szüret, hiszen egyrészt ekkor van a legtöbb munka mind a szőlőben, mind a borászatban, másrészt pedig ekkor válik kézzelfoghatóvá – és kóstolhatóvá – az adott évjárat lenyomata. Izgalmas időszak tehát ez, de előtte és utána sem unatkoznak a szőlészek, borászok. Nézzük, mi történik a szőlőnövénnyel azután, hogy a termést leszüretelték, egészen addig, míg újra el nem érkezik a szüret időpontja.

A leszüretelt szőlő minősége a bor minőségének az alapja. A szőlő minősége pedig az ültetvényen dől el, egyrészt az évjárati adottságok, másrészt pedig az ott végzett egész éves munka függvényében. A szőlőtőkék az év minden hónapjában, valamennyi évszakában igénylik a gondoskodást, még télen is, amikor a növény „alszik”.

Szüret után

Termőhelytől, évjárattól, szőlőfajtától és a szőlő érettségi állapotától függően más és más időpontokban történik a szüret, de október végére, november elejére általában mindenhol befejeződik. A szőlőtőke ezt követően felkészül nyugalmi állapotára. Levelei lehullanak, és lassul a gyökerek aktivitása, hiszen a hideg talaj gátolja az intenzív gyökérnövekedést.

Télen

A tél a pihenésről szól, de nem a szőlészeknek és a borászoknak. Bár a szőlőtőke „alszik”, bizony ilyenkor is ki kell látogatni a szőlőbe, még a fázósabb napokon is. A szakemberek eltávolítják a tőkékről a régi, fás hajtásokat, elvégzik a metszést, még mielőtt a szőlő téli álmából „felébred”. Fontos, hogy már a téli metszés során gondolni kell a szüretre, és a tőkéken csak annyi hajtást szabad hagyni, hogy tavasszal csak kevesebb hajtásra – később fürtre – kelljen a szőlőnek koncentrálnia, és ellátnia tápanyaggal.

Tavasszal

Tavasszal a szőlő mozgósítja tápanyag-tartalékait, megindul a növényben a nedvkeringés, és megkezdődik a tenyészidő ciklusa. Kipattannak az első rügyek, a szőlőtőkék közötti sorokat pedig már gondozni kell, hiszen ott is életre kel a természet. Nemcsak a növények, de a kártevők is „felébredek”, egyre aktívabbak, így az ellenük való védekezést is meg kell kezdeni, ha szükséges. A növekedés időszakában a rügyek kipattanása után a hajtásnövekedés és a levelek növekedése is megindul.

Nyáron

A kora nyár a virágnyílással kezdődik a szőlőben. A különböző szőlőfajták virágzása különböző időpontokban következik be, tehát nem egy időben nyílnak az egyes fajták virágai, és nem is ugyanannyi idő alatt zajlik le a virágzás a különböző tőkéken. Egy fürt általában 4-8 nap alatt virágzik el. A szőlő virágai többféle módon termékenyülhetnek meg, majd átalakulnak terméssé. Ha a termés megjelenik, a bogyók növekedésnek indulnak, folyamatosan növekszik a tömegük és a térfogatuk is. Megindul a cukor beáramlása a bogyóba, melynek víztartalma is nő, savtartalmának maximumát pedig az úgynevezett zsendüléskor éri el.

Az érés kezdetét jelenti, amikor eltűnik a bogyók zöld színe, a kemény szőlőszem rugalmassá válik, majd végül eléri a fajtára jellemző színárnyalatot. Az érés vége felé csökken a héj rugalmassága. Ilyenkor a vékony héjú fajtákra fokozottan figyelni kell, mert kedvezőtlen időjárás esetén felrepednek a szemek, és ilyenkor betegségek, valamint rothadás veszélyezteti az alapanyagot.

A nyár a zöldmetszés időszaka is. Ekkor a még éretlen termés egy részét eltávolítják, ritkítják a fürtöket, ezzel is csökkentve a terméshozamot, ha túl soknak bizonyul. Ezzel ugyan kevesebb szüretelhető szőlőmennyiség, de lényegesen jobb borminőség érhető el.

Újra szüret

A korai érésű fajtáknál a szüret akár már nyár végén elkezdődhet, de a szeptember és az október mindenképpen újra a szüretről szól. Ismét a pincébe kerül az egész éves munka gyümölcse. A szőlőültetvények ritmusát azonban soha nem a szőlész vagy a borász, hanem minden esetben a természet „szabályozza”.