Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.
Néhány hete még talán Te sem tudtad volna elképzelni, de lassan véget ér a vakáció, napokon belül kezdődik a suli. Ez pedig egyet jelent azzal, hogy megcsináltad: túléltétek a nyári szünetet! Elő hát a kedvenc Dubicz boroddal, és tölts magadnak egy pohárral. De ne vidd messzire az üveget, mert bőven van, akire és amire emelheted a poharad.
A nyári szünet júniusban még élmények és kalandok végeláthatatlan sorát ígéri a gyerekeknek. A szülőknek pedig némi fejtörést is, hiszen a kicsiknek hetekig nincs suli, annak hiányában nincs napi elfoglaltság, amiről így nekünk kell gondoskodni. Persze, szuper dolog a sokféle tábor, kirándulás, családi nyaralás, szerencsés esetben Nagyszülőknél alvás meg miegymás. De azért ahogy telik a nyári szünet, úgy lehet egyre nehezebb az, hogy érdekessé tedd a napokat, miközben munkából és egyéb teendőből sem lett kevesebb. Ezzel pedig együtt járhat némi feszkó, morgás, kiabálás, krokodilkönnyek… nem is soroljuk tovább.
Nem azt mondjuk, hogy a nyári szünet vége felé kétszer annyi ráncunk és ősz hajszálunk van, mint amennyi előtte volt (pláne, mert nem is biztos, hogy a munka, a háztartás meg a gyerek szórakoztatása mellett volt időnk megszámolni). Hanem, hogy a nyári szünet vége, illetve a szeptemberi iskolakezdéssel a jól bevált napi rutin visszatérése az életünkbe bizony okot ad az örömre, a hálára, egy üveg finom Dubicz bor felbontására… mert most bőven van kire és mire koccintani!
Igyunk a szülőkre és mindenkire, aki segített
Tölts hát magadnak egy pohárral a kedvenc Dubicz borodból, és igyál először magadra, hiszen túlélted a nyári szünetet: a gyerek élményekkel feltöltve, iskolára (már majdnem teljesen) felkészítve, és mindnyájatoknak maradt néhány ép idegszála.
Koccintsunk a Nagyszülőkre is, ha be tudtak segíteni a gyerekvigyázásba – legalább néha –, így a főnököd is újra megláthatta benned a legproduktívabb emberét, és a háztartásra is maradhatott egy kis időd.
Igyunk a táboroztatókra, napközis foglalkoztatókra, akik nélkül sokkal többször hangzott volna el otthon, hogy „Anya, unatkozom”. És Neked legalább száz origamiállattal, három új kártyatrükkel, nyolcvan rajzzal és kismillió internetről ellesett játékötlettel kellett volna még pluszban szórakoztatni csemetédet.
Éljenek továbbá a barátok, keresztszülők, szomszéd nénik és közelben lakó családok, akikre rá tudtad bízni a gyerkőcöt, ha ügyintézés vagy olyan dolog jött közbe, ahová nem vihetted. Igyunk mindenkire, aki elvitte ide-oda, akár csak egyetlen programra is a kis örökmozgót.
És végül, de nem utolsósorban emeljük poharunkat a pedagógusokra. A nyári szünetben ismét beláttuk, hogy nem tudunk nekik elég hálásak lenni, amiért szeptembertől júniusig minden nehézséggel dacolva gondját viselik csemetéinknek. Előre is köszönjük nekik, hogy ezt a következő tanévben is folytatják!