Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.
Mindig csináljuk, többször is, sokan mégsem tudják, mi is a valódi oka a koccintásnak. Te például tudod, hogy miért koccintunk?
„Egészségedre!” – Ez az egyik kedvenc magyar szava a külföldi turistáknak, és mi is előszeretettel használjuk, hiszen szinte mindig egyet jelent a poharak egymáshoz érintésével, azaz a koccintással. A koccintást jó eseményekhez, ünnepekhez kötjük, de vajon hogyan alakult ki ez a jól bevált szokás? Miért koccintunk valójában? Te tudod a valódi okát, illetve a jelentését?
<< Melyik a kedvenc borod? Ezt árulja el rólad! >>
Három elmélet is van már arra, hogy honnan származik, miért alakult ki a koccintás. Az első még a középkori időkből származik, amikor is gyakran került méreg olyan emberek poharába, akiket valaki szeretett volna magától távol tartani. Azért, hogy ez ne történhessen meg, illetve, hogy kiderüljön, kinek a poharába kevertek mérget, az emberek elkezdték összekoccintani a poharukat, méghozzá úgy, hogy egy kevés bor átcseppenjen a koccintó partner poharába. Így tesztelhették, hogy az vajon beleiszik-e ezután is. Ha igen, akkor valószínűleg mindkét pohárban tiszta bor volt.Hoppá! Milyen ügyes trükk!
Egy másik elmélet szintén a középkori gyökerekhez nyúlik vissza. Eszerint a törzsek úgy tartották távol a szellemeket, hogy zajt adtak ki azzal, hogy összekoccintották a poharaikat. Ezáltal a rossz energiák és a szellemek nem ártottak nekik.
<< Tényleg egészséges! Ezek a bor egészségügyi pozitív hatásai >>
A harmadik elmélet kicsit már közelebbi időkből, méghozzá Shakespeare korából származik. Ekkoriban volt először leírva a koccintás szokása, ‘A windsori nők’ című műben. Abban az időben gyakran tettek egy száraz kenyérszeletet a borba, majd fűszerekkel és gyümölcsökkel fogyasztották el a boros kenyeret. Mindig az ünnepelt kapta meg a legfinomabb, gyümölcsös kenyereket, innen, a száraz kenyérből (toast) származik a köszöntőbeszéd, azaz a tószt (toast) neve. A tószt közben összecsapták poharaikat az emberek, és a hatalmas vigadalmakon a koccintást tósztmester vezényelte. Sokak szerint innen terjedt el a koccintás művészete.
Mindenesetre tényleg remek szokás!
Te gondoltad volna, hogy ezek az okai annak, hogy valójában miért koccintunk?