Bár ma már egyre elterjedtebb a borospalackok lezárásához a csavarzár vagy a szilikondugó, ritkábban az üvegdugó használata, a hagyományos parafadugós lezárással is nagyon gyakran találkozhatunk. Mint mindennek, a parafadugó használatának is megvan az előnye és a hátránya. Utóbbi gyakran sajnos csak akkor derül ki, amikor a bort felbontjuk, és kellemetlen illatokkal, ízekkel szembesülünk. A dugós bor kifejezés ugyanis nem kifejezetten arra vonatkozik, hogy a borospalackot dugóval zárták le. De akkor mit is értünk alatta?

Miért pont parafa?

Nagyon sokféle parafából készült tárgy, eszköz vesz minket körül, hiszen a parafában lévő több millió sejt rugalmas összekapcsolódása biztosítja, hogy például nagyon könnyű, jó hang- és hőszigetelő, vízhatlan és tűzálló anyag is egyben. Mivel rugalmassága miatt tökéletesen illeszkedik az üvegek nyakába, aprócska pórusain keresztül pedig a légnemű anyagok igen, a folyékony halmazállapotú anyagok viszont nem tudnak közlekedni, alkalmas borospalackok lezárására.

Parafakisokos

A parafadugókat a parafatölgyek kérgéből készítik, viszont nem is olyan egyszerűen, mint azt gondolnánk. Bár a parafatölgyek nagyon sokáig, akár 200 évig is élnek, és biztosítják a dugók alapanyagát, megfelelő minőséget csak időnként lehet róluk szüretelni. A legelső kéregleválasztásra rögtön 25 évet kell várni, ekkor éri el ugyanis a fa azt a magasságot és átmérőt, amikor ez lehetséges. Ez a kéreg azonban nem alkalmas parafadugó-készítésre, így további 9 év szükséges ahhoz, míg a következő réteget leszüretelhetik, és még ekkor sem a legmegfelelőbb minőség kerül le a fáról. Az majd csak a harmadik szüret alkalmával lehetséges, akkor már minőségi borosdugókat tudnak előállítani belőle. A parafaszüret minden esetben kézi szüretet jelent, hiszen maga a fa semmiképpen nem sérülhet meg.

Mit jelent az, hogy dugós a bor?

Amikor felbontjuk a parafadugóval lezárt bort, és a dugót, illetve a bort megszagolva, majd pedig a bort kóstolva illatában, ízében is furcsa, gyanús, leginkább dohos, penészes szagot, ízt érzünk, biztosak lehetünk benne, hogy a bor sajnos dugós, azaz dugóhiba okozta fertőzést kapott. Nagyon fontos kiemelni, hogy erről a parafadugó okozta borhibáról a borászok vagy a parafadugó-gyártók nem tehetnek, tehát nem borászati, pincehigiéniai vagy dugó-gyártási probléma okozza. A hibás ugyanis maga a parafadugó, pontosabban az észrevétlenül és felfedezhetetlenül benne „lakó” vegyület, a triklóranizol, vagyis a TCA. Ezek a kis baktériumok, penészgombák a paratölgyfákon élnek, és innen kerülnek át a kéreggel együtt a dugókba. Lehetetlen védekezni ellenük.

Mit tegyünk, ha dugós a bor?

Szerencsére a világ borainak csak elenyésző százalékát érinti a dugóhiba – különösen a csavarzárak elterjedésének köszönhetően –, mégis bosszantó, ha éppen hozzánk kerül egy dugóhibás bor, és a várva várt borélmény elmarad. Ilyen esetben sajnos nem sokat tehetünk, mert az ilyen borokat hiába szellőztetjük, a kellemetlen illat a levegővel érintkezve egyre csak erősödik. Ne használjuk fel a dugós bort főzéshez sem, mert az ételben is jelentkezik a penészes, dohos ízvilág.

Akkor inkább ne vegyek parafadugóval lezárt bort?

Semmi esetre se idegenkedjünk a fentiek miatt a parafadugóval ellátott boroktól, hiszen kis százalékát érinti a boroknak a dugóhiba, és nem véletlen, hogy a világ nagy borai közül nagyon sok továbbra is ilyen lezárással kerül piacra. Bátran válasszunk akár parafadugóval, akár csavarzárral ellátott bort, mindegyiknek megvannak az előnyei és szépségei egyaránt.