A „legszőlősebb” szőlők közé tartoznak a muskotályos fajták, hiszen illat- és ízvilágukban intenzíven és félreismerhetetlenül ott tobzódnak a friss szőlős, mustos, édes tónusú zamatok. Nem véletlen, hogy csemegeszőlőként is szívesen csipegetjük lédús, érett, édes fürjeiket, de boraikban is rendre visszaköszönnek a kedves, gyümölcsös, virágos, parfümös jegyek, sőt, megfelelő termőhelyre telepítve a minerális, sós talajjegyeket is gyönyörűen közvetítik. A muskotályos fajták egyik képviselője a Muscat Ottonel, más néven Ottonel Muskotály.

Bár nevük hasonlóan cseng, a Muscat Ottonel nem azonos a Muscat Lunel fajtával. Utóbbi ugyanis a Sárgamuskotály fajta, melynek eredete feltehetőleg a rómaiakig vezethető vissza. A Muscat Ottonel fajtát azonban „kicsit” később, 1852-ben állították elő, feltehetően a Chasselas (Saszla) és a Muscat de Saumur fajtákból.

Termőhelyre nézve a Muscat Ottonel nem igényel különleges adottságokat, viszont karakteresebb, elsősorban vulkanikus területeken jóval több rétegű, összetettebb ízvilágú, ásványos, komoly, nagyon szép savszerkezetű és struktúrájú borokat ad. Így például a Mátrai borvidéken is, ahol a vulkanikus eredetű talajképző kőzetek speciális ízvilágot és felépítést képesek adni a mátrai boroknak, mindemellett az üledékes agyagos, valamint mész, illetve lösz réteggel kiegészülő talajok a tiszta zamatokat, valamint a megfelelő savtartalmat biztosítják.

A Muscat Ottonel klimatikus viszonyok tekintetében sem igényes fajta, de nagyon fontos, hogy muskotályos, zamatos, édes tónusaihoz megfelelő mennyiségű savat tudjon gyűjteni, különösen a természetes maradékcukor-tartalommal iskolázott borok esetében. Ehhez a kicsit hűvösebb klíma a legideálisabb számára, de fontos, hogy mellette megkapja a megfelelő napsütést is, ekkor tudnak zamatai kiteljesedni, és intenzívvé válni. Korai érésű fajta, és a szüret időpontjára nagyon oda kell figyelni, hiszen megfelelő savtartalma elengedhetetlen ahhoz, hogy borának összetett zamatvilága mellett tartása és lendülete is meglegyen, ne lágyuljon el. Éghajlat szempontjából tehát a Mátra, legnagyobb hegyvidéki borvidékünk kicsit hűvösebb, de száraz, kiegyenlített klímája kedvező a fajta számára.

A megfelelő savszerkezettel rendelkező Muscat Ottonel fajtából készült boroknak rendkívül jól tud állni a természetes maradékcukor-tartalom, mely kedves, intenzív illat- és ízvilágát még inkább kerekíti, gazdagítja. A Dubicz Borászat Muscat Ottonel tétele is tartalmaz természetes maradékcukrot, így a félédes bor cukortartalmát a finom és elegáns savak ellenpontozzák, üdévé, lendületessé, egyben buján egzotikussá varázsolva a kortyot. Mivel az illatos virágok sokaságát vonultatja fel a tétel, és felépítése is friss és vitális, a Mátra sorozat tagjaként szerepel a szortimentben, melybe a bármely alkalomra választható, kiváló ár-érték arányú, illatos, gyümölcsös, lendületes borok kerülnek évről-évre.

1952-ben a Muscat Ottonel fajta is „szülővé vált”, ugyanis Kozma Pál és Sz. Nagy László az Izsáki fajta keresztezésével állította elő belőle a Mátrai muskotály fajtát, mely kevésbé elterjedt.

A Muscat Ottonel bora a gasztronómiába is jól beilleszthető. Üde, száraz, ásványos tételeihez például citromlével és karakteresebb olívaolajjal, valamint nagyszemű tengeri sóval tálalt meleg zöldspárga, citrusos vinaigrette-tel nyakon öntött, roston sült fehér szárnyassal tálalt friss saláta, félszáraz tételeihez pedig például akár az indiai konyha fűszeres fogásai (masala, tandoori) párosíthatók. Félédes, édes iskolázású tételeihez akár egy – a borhoz megfelelő édességűre hangolt – őszibaracksorbet, créme brülée, panna cotta, vagy egy könnyed mascarponés-kajszis túrótorta is remek, de a bor-desszert párosításoknál minden esetben vegyük figyelembe az alapszabályt, vagyis a bor mindig legyen édesebb az ételnél.