Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.

Az egyház mellett a népi hagyományok szempontjából is fontos március 25-e, Gyümölcsoltó Boldogasszony napja, amelyhez egy nagyon kedves boros hagyomány is kötődik.
Akár hittanóráról, akár az olvasmányaidból ismerős, a Gyümölcsoltó Boldogasszony (latinul: Annuntiatio Beatae Mariae Virginis) napja kapcsán beugorhat, hogy március 25-ére esik, és hogy ez a nap Jézus fogantatásának, illetve a születése hírüladásának főünnepe. De nemcsak ezért jelentős nap, hanem azért is, mert a népi hagyományokban a természet megújulásával és a mezőgazdasági munkákkal kapcsolatban is szerepet kap. Sőt, egy nagyon kellemes boros hagyomány is kapcsolódik hozzá, amit szintén bemutatunk röviden, de haladjunk csak szép sorjában.
Gyümölcsoltó Boldogasszony napja: a tavasz és az újjászületés ünnepe
Ez a jeles nap tehát több dolgot is jelképez. Egyrészt a termékenység, illetve a tavasz és az újjászületés ünnepét, na meg a mezőgazdasági munkák kezdetét a kertben és a szőlőben (erre mindjárt rátérünk). De az ember és a természet kapcsolatának megújulása, valamint ember és ember, vagyis a közösségi összetartozás szempontjából is jelentősnek tekinthetjük március 25-ét. Ilyenkor azon túl, hogy a régi hagyományokat eleveníthetjük fel, a fiatalabb generációt is felkészíthetjük arra, hogy egyszer majd ők hordozzák a sok-sok évszázad alatt összegyűlt tudást és hitet.
Szokások és hiedelmek
Mint sok más jeles naphoz, Gyümölcsoltó Boldogasszony napjához is kötődik pár szokás és hiedelem, melyek közül az egyik legelterjedtebb a frissen oltott fákhoz kapcsolódik. Zagyvarékason és a Mura-vidéken is elterjedt, hogy az ilyenkor oltott fát nem szabad letörni vagy levágni, mert vér folyna belőle. Az Ipoly vidékén vérzés helyett „csak” szerencsétlenségtől tartottak ilyen esetben. Szegeden pedig azt a bölcsességet követték, hogy a szemzett fából nem jó másnak adni, mert ezzel a termést odaadnák.
Elődeink természetesen a várható időjárást is próbálták megjósolni abból, amit március 25-én tapasztaltak. Az előbb már említett Ipoly vidékén például úgy tartották, hogy „Gyümölcsoltó hidege téli hónapnak megölője”. A Gyimes-völgyben viszont az terjedt el, hogy ha ezen a napon rossz idő van, akkor rossz tavasz várható. Máshol a békákat figyelték, mert ha ezen a napon megszólalnak, még negyven napig hideg idő várható.
Hogy jön ide a bor?
Az ünnep hazánkban kapta meg a „gyümölcsöltó” megjelölést, ami a gyümölcsfák tavaszi oltásának és a szőlő metszésének kezdetére utal. A gazdák ilyenkor már intenzíven reménykedtek a tavasz eljövetelében, amire egy kicsit meg is próbáltak rásegíteni. Így alakult ki bizonyos helyeken egy szerintünk nagyon szerethető hagyomány a Gyümölcsoltó Boldogasszony napja kapcsán: eszerint ilyenkor kukoricát pattogtattak és vörösbort ittak, hogy segítsék a fák, növények és persze a szőlő “vérének” a gyarapodását, na meg a rügyek kipattanását.
Jól hangzik, ugye? Ennél egyszerűbben és nagyszerűbben nem is segíthetnénk a tavasz tartós eljövetelét! Nincs is más dolgod, mint beszerezni a popcornt és kedvenc Dubicz vörösborodat, aztán áthívni a barátokat egy különleges tavaszváró bulira – mi már most látjuk, hogy rajtatok nem fog múlni, hogy tartósan is velünk maradjon a tavasz!