Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.
Amikor egy borral találkozunk, az első hatást a palack formája, színe és a címke, illetve a zárókapszula összhatása, megjelenése gyakorolja ránk. Azonban nemcsak emiatt választanak a pincészetek „csomagolást”. Sokféle palackformával találkozhatunk, hiszen teljesen más az „igénye” a különböző típusú és stílusú boroknak. Nézzük, melyek ezek!
Egy kis „töri”, vagyis a borospalackok elődei
Bort már nagyon régóta készít az emberiség, de a történelem során az üveg, mint anyag, nem mindig volt ismert. A borokat azonban akkor is tárolták és szállították. Az ókori Keleten például agyagból készített amforákban. Később elterjedt a fahordók használata, majd megjelentek az üvegedények is, de ekkor még csak nagyobb üvegballonok formájában, melyek űrtartalma még nem volt egységes. A kisebb és inkább már hosszúkás formájú üvegtárolók a XVI. században kezdtek terjedni, de a fordulópont az 1970-es évek vége volt, amikor is először vezették be az általános, egységes borospalack méretet, vagyis a 0,75 literes űrtartalmat. De természetesen ettől eltérő – kisebb vagy akár jóval nagyobb – palackméretekkel is találkozhatunk.
A legelterjedtebb palacktípusok – Bordói és burgundi
Boros kalandjaink során talán a legtöbbször a bordói, illetve formára és méretre ahhoz nagyon hasonló palackokkal találkozhatunk. Ez a legáltalánosabb palackforma. Mi is ilyenbe töltjük például Mátra sorozatunk tételeit, amelyek kiváló ár-érték arányukkal, friss, illatos, gyümölcsös karakterükkel a hétköznapok minőségi borai bármely alkalomra. Ez a kicsit „vállasabb”, rövidebb nyakú palack is mutathat azonban eltéréseket, különbözhetnek egymástól például súlyukban, száj kialakításukban – a különböző lezárási módokhoz igazítva –, de akár színükben is.
A másik ismert palacktípus az „alacsonyabb”, kicsit „vállban” nyújtottabb formájú, alul pedig kerekdedebb burgundi palack. Nevét onnan kapta, hogy alapvetően a burgundi fajták borait palackozzák ebbe a típusba, például a Chardonnay-t, de természetesen más szőlőfajták borai is kerülhetnek bele. Általában a kifinomultabb, elegánsabb vörösborokat, illetve a testesebb, komolyabb fehérborokat töltik burgundi vagy ahhoz nagyon hasonló típusú palackba. Mi is így teszünk borászatunk legkiválóbb, prémium kategóriás, különleges alapanyagból, válogatott szemekből készült boraival, vagyis az 1014 sorozatunk tételeivel, illetve a Fríz nevet viselő egyedi borkülönlegességeinkkel, melyeket csak a legjobb évjárat legkülönlegesebb tételeiből készítünk, így a prémium kategóriából is kiemelkednek.
Még egy, a burgundi típusnál „ducibb” palackformával is dolgozunk, méghozzá a Frizzante-s palackkal, amelybe a gyümölcsös, illatos gyöngyözőborunkat, a ZSIZSI-t töltjük. Itt azért annyira speciális az üveg, mert a szén-dioxid miatt akár 2,8 bar nyomást is el kell bírnia.
Tartalomhoz nemcsak a forma, de a szín is
Nemcsak formákban, de színekben is eltérhetnek a különböző palackok. Mivel a bor élő anyag, nagyon érzékenyen reagál a különböző külső hatásokra. Éppen ezért nagyon fontos a borok helyes tárolása, különösen a megfelelő hőmérséklet és fényviszonyok tekintetében. Utóbbi miatt készülnek sötétített, zöldes vagy barnás-sárgás árnyalatú palackok is, melyek megszűrik a fényt. Ezekbe általában a vörösborokat palackozzák, hiszen ezek a legérzékenyebbek a fényhatásokra, illetve azokat a fehérborokat, amelyeket hosszabb időre szánnak. A könnyed, friss és gyorsan elfogyasztandó fehér– és rozéborokat általában víztiszta, átlátszó, színtelen üvegekbe palackozzák, nemcsak amiatt, mert rövid időre szánják őket, hanem mert fontos, hogy vidám színük is látható legyen a fogyasztók számára.
Nézzük meg a talpát is!
Ha gyakran „forgatunk” borospalackokat, láthatjuk, hogy a talpuknak más és más a kidolgozása. Van teljesen vagy közel teljesen lapos változat, de láthatunk olyan palackot is, amelynek a talpa befelé domborodik a palack belsejébe. Általában minden hosszabb érlelésre szánt bort ilyen talpú palackba töltenek, mert az idő előrehaladtával az érés során keletkező természetes üledék ide rakódik le, ez pedig a bor esetleges dekantálásakor is segítségünkre lehet. A másik funkciója a „behorpadó” talpnak a bor kitöltésekor segít: hüvelykujjunkat „beakasztva” a mélyedésbe, másik négy ujjunkkal pedig megtámasztva a palackot tölthetjük ki a bort. Azoknak azonban, akik csak most ismerkednek ezzel a „palackfogással”, érdemes előtte üres palackkal gyakorolni a megfelelő technikát.