Gyakori és nagyon kedvelt célpont mind Görögország, mint pedig Törökország, ha nyaralásról van szó. És általában inkább a csodálatos szigetek vagy a hosszú tengerpartok jutnak eszünkbe róluk, mintsem borászatuk, vagy boraik. Pedig azoknak a borkedvelőknek sem kell lemondaniuk nyaralásuk alatt a borozásról, akik a két ország valamelyikét választják úti célként, hiszen a szőlőtermesztésnek és a borkészítésnek itt nagyon régre visszanyúló kultúrája van – elég csak az ókori Hellász amforáira, vagy Dionüszoszra, a bor és mámor görög istenére gondolnunk Boros nyár sorozatunkban most a két ország valamelyikébe indulóknak segítünk néhány tippel, tanáccsal, hogy milyen borrégiókat érdemes felkeresniük, és milyen borokat érdemes feltétlenül megkóstolniuk ott-tartózkodásuk alatt.

Görögország – A hűvös északtól Santorini-ig és Krétáig

Görögország domborzata és éghajlata rendkívül változatos, így míg az ország területének egyik része az ott nyaralók örömére forró napokkal, a borászok örömére pedig rengeteg napsütéssel kényeztet, addig az északi vidékeken vagy a magasabban fekvő területeken időnként még a szőlő beérése is gondot jelent a hűvös időjárás miatt. Éppen ezért a legtöbb ültetvényt a tengerpartokhoz közel találjuk, ahol a forróság ellenére a parti széljárás egy kicsit hűti is az ültetvényeket.

A szigeteken – így például a vulkanikus eredetű Santorini-n – annyira erőteljesen tűz a nap és fúj a szél, hogy egy speciális művelésmóddal tudják csak megóvni a fürtöket. Koszorú formára tekerik össze a földön a szőlőnövényt a tőke körül, ezzel a kis „fészekkel” biztosítva a bogyóknak a szél- és nap elleni árnyékot. Az így érlelődő fürtök egyfajta természetes terméskorlátozáson esnek át, így az itt termő borok még koncentráltabbak, és még inkább képesek közvetíteni a talaj vulkanikus mineralitását az alacsonyabb terméshozam miatt.

Görögország szőlőfajtái és borai

Biztosan mindenki hallott már a speciális görög borról, a Savatiano és Roditisz szőlőfajtákból, valamint az attikai félszigetről származó fenyőgyantából készülő fehér Retsina vagy Recina borról. Emellett azonban még nagyon sok olyan bora és szőlőfajtája van az országnak, amelyeket érdemes megkóstolni, hiszen mintegy háromszáz fajtával dolgoznak, köztük őshonos és világfajtákkal is. Így ha a már említett Santorini-n járunk, akkor ne hagyjuk ki a legfontosabb fehér fajta, az Assyrtiko kóstolását, Krétán a régi krétai szőlőfajta, a Vilana gyümölcsös fehérborát, ha pedig Kefalónia szigetén nyaralunk, a Robóla-t keressük. Vörösborokból is kiváló tételeket találhatunk Görögországban, így például nagyon szép felépítésű borokat kóstolhatunk Makedónia kiemelt kékszőlőfajtájából, a Xinomavro-ból, melynek kiejtését is érdemes megtanulni: Hinómavro.

Forrás: Pinterest

Törökország – A szőlőfajták Mekkája

Törökország még kevésbé borairól és borászatairól nevezetes, pedig a világ egyik legnagyobb szőlőtermő területével rendelkezik. Itt azonban a szőlőtermés túlnyomó részéből nem bor készül, hiszen Törökország jelentős mértékben termeszt étkezésre szánt csemegeszőlőt, illetve a világ második legnagyobb mazsolatermesztő országa is egyben. Az éghajlatban csakúgy, mint Görögországban, nagyon nagy különbségek figyelhetők meg, a különböző szőlőfajták mennyiségét pedig több százra, de akár ezerhez is közelítőre becsülik. Borkészítés céljából viszont ezekből a fajtákból csak nagyon keveset használnak.

A raki és a borok

Valószínűleg nem tudunk majd úgy hazajönni Törökországból, hogy ne ismerkedjünk meg a Raki névre hallgató borpárlattal, amelyet töppedt szőlőbogyókból készítenek, és ánizzsal egészítenek ki. Ezzel az itallal gyakrabban találkozhatunk nyaralásunk során, mint a török borokkal, de utóbbiakból is találhatunk néhány szép tételt. A legjelentősebb török borvidék Trákia és a Márvány-tenger vidéke, valamint Közép-Anatólia és az Égei-borvidék, a legelterjedtebb szőlőfajták és borok pedig a fehér Narince, valamint a vörös Öküzgözü, és a Bogazkere, de rajtuk kívül még nagyon sok helyi, autochton, tehát őshonos fajtával találkozhatunk. Érdemes felfedezni őket!