Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.
Szerintem sokunknak van olyan, kissé halvány emléke egy-egy nyári estéről, ami úgy kezdődött, hogy “jöhet egy rosé fröccs?” – nekünk legalábbis biztosan. Ha az este konkrét momentumai nincsenek is meg kristálytisztán, a hangulatok, érzések be-bevillannak; bográcsozás a Duna-parton, grillezés a kertben, erkély parti vagy csak egy átlagos, fülledt belvárosi este hajnalig tartó beszélgetésekkel, sok nevetéssel, napkeltével a rakparton. De vajon mit tud a rosé, mitől olyan különleges? Utánajártunk!
Fontos leszögezni, mert gyakori tévhit, hogy a rosé nem fehér- és kékszőlő házasításából készül, hanem tisztán kékszőlőből. A markáns savak és a friss gyümölcsösség megtartásához rövidebb ideig hagyják a héján ázni a szőlőszemeket (10-14 nap helyett maximum egy napot), így az abban levő színanyag alig festi meg a mustot – ettől lesz a rosénak olyan szép rózsaszínes, lazacos árnyalatban pompázó színe. Neve a franciáktól ered, hiszen a rosé termelés szempontjából az egyik legfontosabb vidék a franciaországi Provence.
Hazánkban a rosé jellemzően fahordós érlelés nélkül kerül palackozásra, s többnyire egyéves kora előtt fogyasztjuk, a leggyakrabban szódával, fröccsnek, jéggel a nyári melegben, vízparton, házibuliban vagy egy könnyed vacsorához. Kedvelt fajtája a kékfrankos, de igazából bármilyen kékszőlőből (pl. cabernet sauvignon, cabernet blanc, pinot noir, kadarka, merlot, zweigelt) vagy házasításából készíthető. Illatos, üde, friss, aromáiban piros gyümölcsöket idéző bor, melyet jól lehűtve érdemes fogyasztani.
Jöjjön akkor néhány, kevésbé ismert érdekesség a rosé-ról:
- a “rózsaszín bort” már az ókori görögök is ismerték, amikor politikai gyűléseken a vörösbort vízzel higították, hogy az erejét elvegyék
- a középkorban azért volt népszerű, mert előállítása sokkal gyorsabb volt, mint a vörösbornak
- a 20. században egy kaliforniai pincészet “bakija” miatt (túlcukrozott, majd hamar megromlott szállítmányok) Amerika szerte visszaesett a rosé-k fogyasztása
- az elmúlt tíz év bor trendjeinek és a közösségi médiának köszönhetően kezdődött el a rosé térhódítása, valamint az értékesítési mutatók ugrásszerű növekedése: az értékesítési adatokat nézve a rosé több mint 40%-kal vezet minden egyéb bor előtt
- a borászati szempontból nem ideális évjáratokból a testesebb vörösborok helyett ár-érték arányban jobban megéri nagyobb tételben rosé-t készíteni
- a fogyasztási szokásokat figyelembe véve egyértelműen a rosé a “nyár bora”, nem véletlenül szerveződnek évről-évre a rosé-hoz kapcsolódó nyári események, fesztiválok
- a rosé talán az egyik legkönnyebben ételekhez párosítható bor, nyári salátákhoz, kacsához, lazachoz, erdei gyümölcsös süteményekhez, desszertekhez, stb. remekül passzol
És ha már nyár, ha már rosé… mindenképp említést kell tennünk a frozéról is, ami tulajdonképpen a rosé fröccs jégkása változata. Mi is szeretettel készítjük; a jégkása állagú Dubicz Frozé 1:1 arányban tartalmaz rosé-t és jeget, amit egy kis szamóca szörppel bolondítunk meg, hogy egy igazi nyári hangulatú hűsítő italt kapjunk. Ti kóstoltátok már?