Szögezzünk le valamit rögtön, nincs olyan szabály, hogy nem lehet fehér bort inni vörös bor után. Azonban ha hivatalos kóstoláson veszel részt, és nem csak a nyugodt iszogatásról beszélünk (bár annak is megvan a maga hangulata) akkor érdemesebb betartani a sorrendet.
Sokan úgy gondolhatják, hogy a hagyomány olyan formaságokhoz vezet, amelyektől gyakran korlátozva és a szabályok, előírások által megítélve érezzük magunkat. És mondják: Ez a bor „szabály” erre példa.
Jó tudni az okát. Amikor az emberek hivatalosan bort kóstolnak, legtöbbször úgy döntenek, hogy a könnyűről a testesre váltanak (fehér borról a vörösre) vagy szárazról az édesre (asztali borról a desszertre) annak érdekében, hogy az ízlelőbímbóik jobban tudjanak alkalmazkodni, miközben feldolgozzák és elemzik az sok különleges ízt. Ha egy csomó vörös bort kóstolunk majd átváltunk a fehérek kóstólására, sokszor előfordul, hogy a csersav (amitől kiszárad a szánk) felhalmozódik, és ez teljesen megváltoztathatja a fehér bor ízét. Ugyanez igaz, ha édesről szárazra váltunk. Ebben az esetben egy cukros elixír marad a nyelven, kissé elhomályosítva, hogy hogyan érzékeljük az egyébként száraz bort.Nem szeretnéd, ha ez befolyásolná egy bor árnyalatait, miközben próbálod eldönteni, hogy megvedd-e az üveget (vagy sem)? Vagy méltó-e arra, hogy valamilyen különleges díjazásban részesüljön? Nos, ezért isznak legtöbben a hivatalos kóstolásokon egy adott sorrendben.
