Ismerős, amikor valaki vendégségbe jön hozzád, letesz egy palack bort az asztalra azzal a megjegyzéssel, hogy ez bizony nagyon finom, mert nagyon drága volt? Vagy amikor kitöltöd a bort és szó szerint kioktat, hogy miért nem megfelelő a pohár, amit használsz? Esetleg kiakad azon, hogy csavarzáras a palack? Mint mindenhol, a borokat kedvelők körében is vannak sznobok, nem is kevesen…

Manapság nem nehéz olyannak mutatni magunkat a külvilág felé, amilyenek nem feltétlenül vagyunk; profik, hozzáértők, szakmaiak – különösen a közösségi oldalak felületein. Néhány jól sikerült fotó, pár csili-vili eseményen való részvétel, egy-egy hangzatos szakszó és bárki azt gondolhatja, hogy az adott terület valódi szakértőivel van dolga. Ha például becsekkolunk egy borkóstolóról borospohárral a kezünkben (természetesen egy trendi karkötőnek is látszódnia kell), a kép alá írjuk például, hogy “pinot gris”, egy laikus egyből azt hiheti, mennyire jól értünk a borokhoz. De ahogy sok minden az interneten, ez se tévesszen meg senkit, mert erős a gyanú, hogy igazi borsznobbal találkoztunk. De honnan is ismerhetjük fel őket?

  • csak parafa dugós bort hajlandóak inni és kifejezetten rossz véleményük van a csavarzárról vagy a műanyag dugókról
  • teljesen mindegy, milyen bort veszel magadnak vagy viszel hozzájuk ajándékba, csak az a jó, amit ők vesznek, mert ők értenek hozzá – jobban, mint bárki más és ezt nem is győzik hangoztatni mindenhol
  • úgy tartják a boros poharat a kezükben, ahogy rajtuk kívül élő ember nem teszi, mégis mindenkit meg akarnak győzni arról, hogyan is kell kultúr emberként borospoharat fogni
  • mindig a megfelelő pohárból isszák a bort, nincs olyan, hogy egy pohár éppen nem tiszta vagy nincs kéznél; ha egy vendéglátóhelyen nem a szerintük adott borhoz tökéletesen passzoló pohárban szolgálják fel a bort, inkább nem isszák meg
  • alaptételük, hogy minél drágább egy bor, annál jobb – mindig
  • a borsznobok gyakran hangoztatják hogy majd ők választanak bort, mert ők értenek hozzá

  • állandóan hangzatos szakszavakkal dobálóznak, függetlenül attól, tudják-e a szó valódi jelentését
  • mindig van az otthonukban borhűtő
  • nem lehet, sőt nem is szabad nekik újat mondani a borokról, mert már mindent tudnak és azt is sokkal jobban
  • csak menő borkereskedésben vásárolnak, hiszen egy szupermarketben csak “gagyit” lehet kapni, természetesen az ott dolgozóknak is kiselőadást tartanak bármiről
  • látványosan szaglásszák, lötyögtetik, öntögetik a bort, miközben olyan szavakat mormolnak maguk elé, mint például savérzet, testesség vagy barrique
  • “kóstolósdit” játszanak, mégis mindent megisznak, amit az asztalon, majd később a hűtőben találnak (a mérték szót nem nagyon ismerik)
  • a közösségi média oldalaikon rendszeresen boros eseményekről jelentkeznek be, képeiken borok és gyakran hozzá illő ételek vannak

Szerintünk mindenkinek van legalább egy ilyen ismerőse… azt javasoljuk, ne is próbáljuk meggyőzni őket semmilyen borral kapcsolatos dologról, hagyjuk rájuk a mondandójukat. Csendben nyissunk fel egy közepes árkategóriájú csavaros palackot, töltsük ki fröccsnek a bort szódával, fogjuk meg a poharat úgy, ahogy kényelmes és érezzük jól magunkat, hiszen mi másról is szólhatna a borozás, a borfogyasztás, mint a pillanat megéléséről, a hedonizmusról, a megfelelési kényszer nélküli szórakozásról.