Aki Márton napján újbort nem iszik, egész évben szomjazik- tartja a néphagyomány. De vajon miért pont libát “illik” fogyasztanunk az újbor mellé minden év november 11-én és honnan is erednek a Márton-napi népszokások valójában? Járjunk utána együtt a Márton-napnak!

Ahogy korábbi bejegyzésünkben is írtuk, Márton-nap és az újborok bemutatása kéz a kézben járnak, a libás, kacsás ételkülönlegességek mellé pedig nem hiányozhat a friss, zamatos újbor sem az asztalról. Ha tartjátok e hagyományt, ha nem, mindenképp tartogat pár érdekességet Márton-napi írásunk. Haladjunk szépen sorban.

Miért pont november 11.?

Egészen a római korig kell visszarepülnünk a Márton-nap eredetéhez; november 11-e, Márton napja a téli évnegyed kezdő napja volt, ekkor az új termésből tartottak hatalmas lakomákat a rómaiak, amelyhez az újborból is fogyasztottak már. 

A későbbi korokban is megmaradt e dátum mezőgazdasági vonatkozás, hiszen november 11-e hálaadó ünnepként élt a közhiedelemben, ugyanis  ehhez a naphoz kötődött a gazdasági év zárása, ekkor adtak hálát az új termésért a gazdák. A néphagyomány szerint ezen a napon esik először a hó, az emberek már a télre készülnek, a keresztény kalendáriumban pedig ez a nap a karácsony előtti 40 napos böjt utolsó ünnepe, tehát igencsak meg “kell” adni az vigasság módját!

Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik

De miért is Márton-naphoz köthető az újbor kóstolásának időpontja, és ráadásul hogyan és miért kerül a képbe a liba, amit a hagyomány szerint ezen a napon fogyasztani szükséges (már persze, ha nem akarunk következő évben éhezni)? Természetesen Szent Mártonhoz köthető a Márton-napi libaételek készítésének és fogyasztásának hagyománya is, méghozzá azért, mert Mártont a ludak „árulták el”, amikor is elrejtőzött egy libaólban püspökké avatása elől.  Sőt november 11-i napja a néphagyományban a jobbágytartozás lerovásának ideje, melyet a kiadós libalakoma mellett munkatilalommal is ünnepeltek! 

Az újborok kierjedésének időpontja is Márton-nap környékére esett, így Szent Mártont a borok bírájának is szokták tartani, „mire Márton megérkezet, minden must már borrá érett”, tehát a libalakomák és az újborok fogyasztása hagyományosan összekapcsolódott. 

Népszokások, hagyományok

Számos megfigyelés is tartozott ehhez a naphoz, például hogy a Márton-napra levágott lúd csontjából jósolni lehet a várható téli időjárást, ugyanis ha a csontok fehérek, akkor havas télre számíthatunk, ha viszont barnák, akkor sáros tél a legvalószínűbb.

“Márton olykor fehér lovon jár"

“Ha Márton lúdja jégen áll, karácsonykor sárban botorkál” vagy

“ha jókedvű Márton, kemény lesz a tél”- tehát felkészülhetünk a havazásra.

Ezen kívül más időjárási megfigyelésekből a következő évi szőlő- és bortermésre próbáltak következtetni: ahogy Márton napján az ereszcsatornák zúgnak, úgy zörögnek majd a prések jövőre. “Ahány csepp eső hull a szőlőtőkére, olyan sok szőlő lesz rajta ősszel“.

“Ha a szőlő levele Márton napján még zöld, akkor enyhe télre lehet számítani. Ha esik az eső, akkor a következő évben szűk termés és kevés bor lesz. “

Akármit is ígér e napon Márton a télre, Ti idén se habozzatok minőségi, friss, ropogós újborokat fogyasztani a finom libaétkek mellé. Ebben készséggel segít a Dubicz Borászat is, hiszen egy kattintásra vagytok frissen debütált Újbor borcsomagunktól 😉 . 

Kellemes kóstolgatást kívánunk!

Forrás: Múlt-kor, boraszportal.hu