Szeretjük, tiszteljük, használjuk és élvezzük. A bor mindennapjaink része. Ezerarcú nedű, melyben mindenki megtalálja a maga ízlésének leginkább tetszőt. De kinek mit is jelent igazán? Új sorozatunkban ismert emberek mesélnek erről. Ezúttal Edvin Marton Emmy-díjas hegedűművész és zeneszerzőt kérdeztük.

A borról az jut először eszembe, hogy…

…minden New Yorkban kezdődött. Amikor ott tanultam, kapcsolatba kerültem Robert Mondavival, aki a kaliforniai borászat atyja, a méltán híres Napa Valley elindítója. Mivel nagyon szerette a zenét, több ízben szervezett koncerteket, ahol én is felléptem. Neki köszönhetően, abban az értékekkel teli közegben szereztem meg az első igazi tapasztalataimat a borászat lényegéről. Alapvető, de annál meghatározóbb dolgok voltak ezek, mint például hogyan fogjuk meg a poharat, hogyan szellőztessük a bort, hogyan vizsgáljuk meg a színét. Itt értettem meg, hogy művészet ez is a maga nemében.

A kedvenc borom…

…ha mindenképp választanom kell, akkor a testesebb vörösborokat kedvelem leginkább. Mostanában előszeretettel töltök magamnak malbec vagy shiraz szőlőből készült nedűket. De a teljes igazság az, hogy nem ragaszkodom egy adott fajtához. Ha valaki annyira elmerül a borászat világában, ahogy én is tettem, nem is szeretne leragadni egy fajtánál. A legnagyobb nyitottsággal állok ezen világ előtt, szívesen tapasztalok, ismerkedem. A közelmúltban például Oroszországban jártam, és volt szerencsém helyi termelők borait megkóstolni. Igazolták is kíváncsiságomat, hiszen meglepően kiválóak voltak.

A legszebb boros élményem…

…nem egyszerű választani, de ha végigpörgetem magamban, mindenképp meghatározó az a boros hajóút, melyet a River Cloud fedélzetén tettem meg huszonévesen. Budapestről indultunk és egészen Bernkastelig jutottuk. Hajóztunk a Rajnán és a Majnán, több városban kikötöttünk, és felkerestünk helyi pincéket. Az egy hét alatt nagyon komoly tudással gazdagodtam a különböző szőlőfajtákról, eljárásokról, tájakról és éghajlati jellemzőkről, és ami külön értékes volt, hogy a tanultakat „ott helyben” gyakorlatban is megfigyelhettem egy-egy pincelátogatás alkalmával.

Én úgy iszom bort, hogy…

…leülök a feleségemmel, és megbontunk egy üveggel. Viszont ő rendre csak pár kortyot fogyaszt ilyenkor, én pedig egymagam nem bírok el a maradékkal, úgyhogy mindig segítségül hívjuk a gumi dugót, aminek hála a következő ilyen esténkig félre tudjuk tenni a palackot. A körítés maga a nejem feladata, aki séf lévén ezt a részt szívesen is vállalja magára. Én pedig a megfelelő poharakért vagyok felelős.