Végzettségét tekintve villamosmérnök és bankinformatikus, foglalkozását tekintve viszont hol dekoratőr, hol stylist, hol lakberendező, hol pedig látványtervező. De leginkább lelkes DIY és életmód blogger. Szabadidejében pedig igazi borrajongó. Ezúttal Varga Juditot – vagy ahogy mindenki ismeri: Juditut – faggattuk a borhoz fűződő viszonyáról.

A borról először az jut eszembe, hogy …

A nagyszüleim szőlőhegyén álló kis présház, ahol mindig must illatú volt a levegő. Kisgyerekként sokat jártunk fel a hegyre, segítettem nagymamámnak kapálni, szőlőt kötözni, és mindig jóízűen dézsmáltam a friss, édes vagy éppen még éretlen, savanyú szemeket. Bár a nagyszüleim nem voltak bortermelők, a saját szőlőtermésből mindig készítettek házi bort, amit nagypapám rendszerint szódával fogyasztott az ebédhez.

A legszebb boros élményem…

Az idei nyárhoz kötődik. Minden vágyam volt, hogy legyen egy saját, mesebeli, természetben megbújó hely, ahova a szeretteimmel és a barátaimmal bármikor el tudunk vonulni a város zajától. A vágyam tavaly ősszel teljesült egy erdei faház formájában. A berendezkedést követően aztán ahogy beköszöntött a jó idő, szinte nem volt olyan alkalom, hogy ne koccintottunk volna ennek örömére.

A kedvenc borom…

Mindig száraz. Korábban a rosé fajtákat kedveltem leginkább, és mindig volt itthon egy palack jóféle belőle. Az utóbbi időben viszont áttértem a fehérborokra. Legújabb kedvencem a generosa, aminek már az illata is teljesen magával ragad. A vörösborok állnak a legkevésbé közel hozzám. Azt mondják, azok jóízű fogyasztásához meg kell érni. Talán én még ilyen tekintetben éretlen vagyok…

Én úgy iszok bort, hogy…

Sokszor nagypapám szokását követem, és szódával frissítve fröccsként fogyasztom. Ezt főleg a tavaszi-nyári, melegebb időszakokban a szabad levegőn ücsörögve kedvelem igazán. A hidegebb szezonban viszont jobban esik egy-két pohár üde, zamatos, tiszta ízű bor valami hangulatos helyen elkortyolgatva.