A borászat és a ruhatervezés első ránézésre két külön világhoz tartoznak, pedig több közös pont van bennük, mint elsőre gondolnánk. Először is mindkettő egy alkotási folyamat, mely kellő kreativitással, végtelen türelemmel és rengeteg szakértelemmel operál. Ezen felül mindkét szakma komoly befektetést kíván, melynek hasznát csak hosszú évek múltán érzékelheti az ember. Utóbbi felismerés Daubner Annától származik, aki rendre csoda szép kollekciókat álmodik meg, miközben a minőségi borok igazi rajongója. Ezúttal őt kérdeztük a borozásról.

A borról először…

a kellemes nyári esték, a szabadság és a gondtalan pillanatok jutnak eszembe. Egy fárasztó nap végén szeretek kinyitni egy üveg bort, tölteni belőle magamnak egy pohárral, és csak élvezni a csendet, ami körülvesz.

A kedvenc borom…

az igazság az, hogy nem vagyok egy nagy borszakértő. Alapvetően a címke, a benyomások és az ár alapján döntök. Az első számú kedvenceim a vörösborok – még a legnagyobb nyári melegben is –, de egy üveg ZSIZSI Frizzante is mindig van otthon. Alapvetően azonban nyitottan és nagy érdeklődéssel állok ehhez a világhoz, amihez a legnagyobb segítséget épp a Dubicz Pincészettől kapom. A borászat társtulajdonosa, Detti és húga, Dóri ugyanis gyermekkori jó barátnőim, és a mai napig nagyon jó viszonyt ápolunk. A közös programokról pedig természetesen nem hiányozhatnak a finomabbnál finom borok sem. De van, hogy ennél is többet kapunk, és külön bejáratú borkóstolót tartanak nekünk, miközben rengeteg érdekes dolgot mesélnek hozzá kísérőként.

Az egyik legszebb boros élményem…

szintén a Dubicz Borászathoz köthető. Sokáig egyáltalán nem is szerettem a bort, a vöröset pedig különösen nem. Akkoriban volt egy Muscat Cuvée-je a borászatnak, amit én csak muskátlilének hívtam. Aztán ez lett végül az a bor, amit elkezdtem kóstolgatni. Innen jutottam el odáig, hogy ma már igazi rajongója vagyok a minőségi boroknak. Idő közben pedig érdekes párhuzamot fedeztem fel a borászat és a ruhatervezés között. Mindkettőbe rengeteg energiát és pénzt kell fektetnie az embernek a kezdeti időszakban, hogy aztán majd 10-15 év múlva megismerjék a nevét és elismerjék a munkáját.

Én úgy iszok bort, hogy…

belebújok a mamuszomba, felveszem a puha köntösömet, odakuporodok a kanapéra, és elindítok mellé egy jó filmet. Ha otthon vagyok, nincs szükségem különösebb körítésre. Mindemellett viszont szívesen ellátogatok borbárokba is, ahol sokkal komplexebb élményben lehet részem. Mindkettőnek megvan a maga szépsége.