A borról először…

az érettség jut eszembe. Azt gondolom, sokan vagyunk úgy vele, hogy fiatal fejjel még nem értettük igazán a borok lényegét. Akkor még azt ittuk, ami épp felkapott volt a baráti társaságban, vagy ami a legédesebb volt a felhozatalból. Aztán ahogy egyre többet látunk, tapasztalunk a világból, úgy kezdjük el megkedvelni a száraz borokat – no, meg a cukor nélküli kávét.

Az egyik legszebb boros emlékem…

egy nagyon kedves barátnőm leánybúcsújához kapcsolódik, ahol az egyik programpont egy borkóstoló volt. Egy sommelier sok fajtát bemutatott nekünk, rengeteg érdekes dolgot mesélt a borkészítés folyamatáról, ráadásul mindezt vicces, könnyed és jól emészthető stílusban.

A kedvenc borom…

egyértelműen a fehérbor. De ez nem jelenti azt, hogy ne lennék nyitott az új ízélményekre. Sőt, vallom, hogy a borok világában igenis kell kísérletezni. Ennek jegyében, ha új helyen járok, szeretem rábízni magam az adott környéken jártas emberek ajánlásaira. Így ismerkedtem meg egyszer egy kevésbé neves Balaton-felvidéki borászatban a helyi termelő boraival. Annyira magával ragadott az ízvilág, hogy még hoztunk is haza pár palackkal. De az is érdekes, hogy a rozé borokért nem rajongok igazán. Nyaranta viszont, ha a hangulat, az alkalom vagy a hőség úgy hozza, a Duna-parton ücsörögve szívesen elkortyolgatok egy pohár rozé fröccsöt. 

Én úgy iszom bort, hogy…

kiveszem a szekrényből a megfelelő borospoharat hozzá. Hiszek abban, hogy a megfelelő külső sokat adhat hozzá az élményhez. Ahogy mi, emberek is jobban érezzük magunkat, ha szépen felöltözünk, vagy feldobunk egy ízléses sminket, úgy a bor is finomabb, élvezetesebb lesz, ha hozzá passzoló pohárba töltjük ki.