A borról először….

egyértelműen a nyár jut eszembe. Amikor beköszönt a jó idő, és egy pohár borral a kezemben csak kiülök a teraszra otthon, egy étteremben, vagy csak egyszerűen keresek egy nyugodt helyet valahol a vízparton, és gyönyörködöm a látványban, vagy épp beszélgetek, miközben elkortyolgatom.

Az egyik legkedvesebb boros emlékem…

amikor sikerült végre megfejtenünk, miért is nem voltam (addig) nagy borrajongó. Sokáig ugyanis nem szerettem a borokat. Hiába próbálták megkedveltetni velem, egyszerűen nem ízlett egyik sem. Aztán egyszer egy borfesztiválon jártam az egyik gyerekkori barátnőmmel, aki számos különböző fajtát megkóstoltatott velem. Így jöttük rá, hogy a probléma nem a borral volt, hanem pusztán az iránnyal. Én ugyanis édesszájú vagyok, ennek ellenére mindig száraz borokkal kínáltak. Az „édes vonal” azonban határozottan jobban fekszik nekem, és mióta ezt tudom, szeretek is borozni.

A borok közül…

a jégbort például nagyon szeretem, és a rozé borok között is van néhány, ami közelebb áll hozzám. De a leggyakrabban – az édes ízvilágnál maradva – macifröccsöt, azaz málnaszörppel „megbolondított’ bort iszom.

Én úgy iszom bort, hogy…

tényleg csak az számít, hogy közben kiélvezzem a hangulatot, ami ezzel jár. Nem értek a borokhoz, így nem tudok szakszerű döntést hozni, sem elemezni a fajta sajátosságait. A választásnál csak és kizárólag az ízélmény dominál nálam.