A borról először…

az első boros élményem jut eszembe, ami egy mézédes tokaji aszúhoz kötődik. Kisgyerek voltam, és kíváncsi, ezért meg akartam kóstolni. Éppen csak a nyelvem hegyét dugtam a pohárba. De nem sült el jól… Azóta nem ittam aszút. Aztán a főiskolán megtanultam, hogy édes alkoholt inni „ciki”, ezért elkezdtem száraz borokkal ismerkedni. Nemrég azonban kaptam egy üveg édes bort, és láss csodát, behűtve valami egészen izgalmas élmény. Nagyon friss, nagyon kellemes.

Az egyik legszebb boros emlékem…

nem olyan régi, de annál meghatározóbb. Fenntartható divatról, környezettudatos öltözködésről és ruhavásárlásról vezetek blogot 2016 óta. Egy ideje éreztem, hogy szeretnék nyitni az offline események felé, ezért szerveztem egy beszélgetéssorozatot Slow Talk(s) néven. Minden témához – legyen az a zöld esküvő, a mikroműanyagok vagy a fenntarthatóság – három-három szakértőt hívtam meg, és mindig kiválasztottuk az est borát is, amely valahogyan kapcsolódott az aktuális beszélgetéshez.

 
A kedvenceim…

a frissebb, gyümölcsösebb borok, inkább a fehér, mint a rozé. A húszas éveim közepén kezdtem el fröccsözni, és akkor tanultam meg, hogy az csak jó borból lesz igazán finom. Fröccsöt ugyan már ritkábban iszom, de a habzó- és a gyöngyözőborokat nagyon szeretem. És pezsgőt bármikor, bármihez, bármilyen napszakban tudnék inni. A pezsgő egyszerűen kell az élethez. A baráti körömben vannak borbár tulajdonosok, és nekik köszönhetően szerencsére rengeteg újdonsággal találkozom. Megbízom az ízlésükben. Amire ők azt mondják, hogy meg kell kóstolni, azt megkóstolom. Általában ízlik is, amit mutatnak.

Úgy iszom bort, hogy…

igazán nem értek hozzá, inkább „csak” élvezem, amit különösebb szaktudás nélkül is lehet. Ezt persze csak azért engedhetem meg magamnak, mert a barátainknak hála tényleg nagyon jó ajánlásokat kapok. Ha nem lennék ebben a szerencsés helyzetben, valószínűleg sokkal többet foglalkoznék azzal, hogy értsem is, mi miért jó. Már csak azért is, mert amúgy minden történet érdekel, ami a borokról, italokról, ételekről szól. Csak úgy iszom a hozzáértők szavait, amikor mesélnek nekem erről a világról.