Ha jó riportokra, jó beszélgetésekre és jó kérdésekre gondolunk, akkor nem is kérdés: Bombera Kriszta jut elsőként eszünkbe. És mire gondol ő, amikor a borról kérdezzük? Melyik a kedvence? Mikor, hogyan és milyen bort fogyaszt? Meséljen erről ő maga!

A borról először az jut eszembe, hogy …

…micsoda kultúrtörténeti jelentősége van. A bor szakrális ital több világvallásban is. Legelső csodájaként borrá változtatta a vizet Jézus a kánai menyegzőn. A katolikus pap a misén a kenyeret és a bort Krisztus testévé és vérévé változtatja. A világirodalomban nincs még egy ital, amelynek annyi figyelmet szenteltek volna, mint a bornak. Kamaszként barátaimmal együtt olvastuk Hamvas Bélától „A bor filozófiáját”…. Életemet előbb kísérte a borról való olvasás és gondolkodás, minthogy ihattam is volna belőle. 

A kedvenc borom… 

Mindig magas minőségű fehérbort választok. Jólesik néha a rosé. Ahogy telnek az évek, a vörösbort kerülöm, pedig fiatalon szinte mindig vörösbor esett jól. Nem igazán értem a váltás okát, de így esik jól a bor fogyasztása, a változásaimmal együtt.

A legszebb boros élményem…

… az első beaujolais, az újbor azt a pár szüretet követően, amelyen gyerekként részt vettem. Az én gyerekeim ma már megütközve hallgatják, ha arról mesélek, hogyan tapostam mezítláb a szőlőt a barátnőmmel, hogy egyszer majd bor legyen belőle. Aggodalommal a hangjukban azt kérdezik: vannak-e erre már modernebb módszerek. És érzem, ahogy remélik: legalább addigra legyen, mikor a bort már ők is megkóstolhatják..

Én úgy iszom bort, hogy…

Gyakran egyedül, és mégsem egyedül. Férjem még késő esténként is annyira koncentrál a munkájára, hogy egy kortyot sem iszik, ilyenkor gyakran ülök mellé én is dolgozni. Csöndben, egyetlen pohárral. A kevés bor nagyon jólesik, a sok könnyen megvisel, igyekszem eltalálni a kellemeset olyankor, amikor ketten vagyunk, de csak én iszom. Mint most, ketten, egy pohár fehér bor társaságában, csöndben, harmóniában, egymás mellett dolgozván….