Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.
Fiala Borcsa a wmn.hu népszerű internetes magazin főszerkesztője, ismert újságíró és blogger. Két szenvedélye van: az írás és a főzés. Tökéletes párosítás, ha a borokról szeretnél faggatni valakit. Márpedig mi épp ezzel a céllal fordultunk Borcsához. Ő pedig csak mesélt és mesélt…
A borról az jut eszembe először, hogy….
…. „köszönöm szépen, kérek”. Nagyon szeretem megünnepelni az élet apróbb dolgait is – egy találkozást, egy jól sikerült napot, a munkahelyi eredményeket, egy jó hírt, és ehhez az ünnepélyes keretet számomra egy pohár bor jelenti leginkább. Talán a vasárnap reggeli/brunch az egyetlen, amihez szívesebben iszom pezsgőt.
A kedvenc borom…
Nincs igazán állandó kedvencem, amíg minőségi és száraz. Az pedig változó, hogy épp mit kívánok meg. Nyáron (de talán a globális felmelegedés miatt ez mostanság átnyúlik őszre és télre is) javarészt fröccsözni szoktam, régebben roséból, az utóbbi időben (egy Térey megemlékezés hatására) viszont inkább fehérből. Télen pedig szívesen iszom a vacsorám mellé egy pohár testesebb vörös bort.
Az egyik legszebb boros élményem…
Rengeteg kedves emlék, élmény fűz a borokhoz, számtalan baráti beszélgetés, romantikus vacsora, világmegváltó diskurzusok, így képtelen lennék egyet kiemelni közülük… Hadd meséljek el inkább ehhez kapcsolódóan valami mást. Pár évvel ezelőtt elvégeztem egy 10 hónapos coaching kurzust. Az egyik alkalommal az volt a feladat, hogy különböző műfajokban meg kellett határoznunk magunkat, illetve egymást. A gyakorlat célja részben az volt, hogy kiderüljön, ki hogyan látja magát, és az mennyiben különbözik attól, hogy mások hogyan látják őt. Ez az a klasszikus „mi lennél, ha állat/épület/híres ember.. lennél” játék. Épp ott tartottunk, hogy különféle italokon keresztül kellett meghatározniuk a többieknek engem: ásványvíz, tea, narancslé, kávé, bor… stb. Én persze már beikszeltem, hogy magamat vörösborként látom, de izgultam, mások vajon mit fognak mondani. Nem is bírtam türtőztetni magam, elkezdtem rimánkodni: léci, léci, csak ne ásványvíz legyek! Ekkor lépett mögénk a tanár, aki megjegyezte: ha nem akarok narancslé vagy víz lenni, akkor úgy látszik, fontosnak tartom, hogy másokra hatással legyek. Ami tulajdonképpen így is van. A borban is ezt szeretem a hangulatán és az ízén túl: egészen más lesz tőle egy beszélgetés, egy elmélkedés. Rengeteg szuper ötletemet, és még több nagyon mély diskurzusomat köszönhetem egy jó pohár bornak.
Én úgy iszok bort, hogy…
Nagyon szeretek enni és főzni. Egy sima hétfő estéből is tudok pompát és ünnepet varázsolni, így gyakran veszek a vacsorához passzoló bort is. Hiszen egész más egy tál gambas piri piri, grillezett camambert spenótágyon vagy a Pasta alla Norma – csak hogy pár kedvencet említsek – egy pohár borral, mint egy pohár vízzel. Hiszen kisestélyihez sem veszel fel tornacipőt, nem igaz?